Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

irat ügyosztályi iktatószáma szerepel. Ügyosztályi iktatókönyvek nem maradtak fenn. Az iratanyagban való kutatást általában a mutatók átnézésével kell kezdeni. Az egyes évek iktatókönyveihez készült betűrendes mutatókban minden egyes betűnél külön személy-, hely- és tárgynevek szerinti csoportokat találunk. A mutató tárgyi része alapos, jól használható. Az 1860— 1861. évek mutatói az iratok iktatószámán kívül közlik a megfelelő „csomó" (kútfő) számát, a betűt és a „folyószámot" (irattári számot) is, amely alatt az irat fekszik. A többi évek mutatói az iktatószámon kívül az alapszámra utalnak, s emellett az iratok százankénti csomózása idején érvényes, régi csomószámot adják meg, amelyben az irat található volt. Az irattári számkönyvek iktatószámok szerint haladva, közlik minden egyes irat irattári jelzetét. Használnunk csak akkor kell, ha olyan iratot keresünk, amelynek nem ismerjük jelzetét (1860—1861-ben a „csomószámot", betűt és „folyószámot", a többi években az alapszámot). Az 1862— '1867. évi iratok esetében a régi raktári csomószámnak, amelyet a számkönyv az alapszám előtt tüntet fel, a kutatás szempontjából nincs jelentősége. Az idegen számok könyvei közül az egyik (Helybeli hatóságoknak számlajstroma) a bécsi, a másik (Magyarországi hatóságoknak számlajstroma) a hazai hatóságoktól beérkezett iratok eredeti iktatószámait tünteti fel, hatóságok szerint, elöl tartalommutatöval. Egy-egy hatóság neve alatt havonkénti csoportosításban közlik az onnan beérkezett beadványok eredeti (idegen) iktatószámát s azt a (saját) számot, amely alatt az iratot a kancelláriánál beiktatták. A kancellária irattárában a tradíciónak és régi királyi előírásoknak megfelelően másolati könyveket is fektettek fel. A királyi elhatározásokat és kéziratokat legkönnyebben a „Legfelsőbb határozattal ellátott felterjesztések" köteteiben találjuk meg. Ezekbe a legfelsőbb határozatok és kéziratok beérkezésének sorrendjében másolták be azok szövegét. Az 1862. és 1864. évi kötetek végén betűrendes mutató van, az 1863. évi kötet végén pedig a legfelsőbb elhatározások keltének időrendjében haladó tartalommutató. A többi kötethez mutató nem készült. A király nevében kelt fontosabb kancelláriai kiadványok (adománylevelek, kiváltságlevelek, köz- és magánokiratok királyi átírásai és megerősítései stb.) szövegét a régi szokásnak megfelelően — nyilvántartás, megörökítés és bizonyságképpen •— az ún. királyi könyvbe másolták be. Erre a célra nem fektettek fel új kötetet, hanem a régi királyi könyvek (A 57: Magyar kancelláriai levéltár, Libri regii) utolsó (67.) kötetét folytatták ott, ahol 1848-ban abbahagyták (817. 1.). Ily módon a királyi könyv teremti meg a fizikai kapcsolatot a régi és az új kancelláriai levéltár között. A királyi könyv a történeti események változásait tükrözi: bejegyzései 1848 szeptemberében szakadnak meg, amikor a bécsi rendőrhatóság a király személye körüli magyar minisztériumot bezárta. Ferenc József uralkodása idejéből az első bejegyzés egy 1861. április 5-én kelt kancelláriai kiadvány: a gróf Barkóczy János-féle hitbizomány alapításáról szóló oklevél másolata. Az utolsó bejegyzés Vojnarovits József, Kassa város főorvosa, 1865. május 15-én kelt címeres nemeslevelének másolata. A címe-