Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

res nemeslevelek szövege mellé a festett címerképeket is beragasztották. A kötetet a következő megjegyzés zárja le (971. 1.): „Itt a m. kir. udv. Kanczelláriának feloszlatása által vége van.'' A királyi könyv 1861—1865 közötti anyagában való kutatást betűrendes mutató (68. kötet) könnyíti meg. Ez megadja a vonatkozó kancelláriai ügyirat iktatószámát, és utal a királyi könyv lapszámára, ahol a megfelelő bejegyzés olvasható. A kiegyezés után új királyi könyvet fektettek fel, ez a király személye körüli minisztérium levéltárába tartozik (K 19.). Az iratkölcsönzési napló (Az irattárba vissza nem érkezett ügydaraboknak jegyzőkönyve) a hiányzó iratok közelebbi sorsáról tájékoztat: arról, hogy az irat, mikor veszett el, vagy melyik előadótól nem érkezett vissza, vagy arról, hogy melyik számhoz csatolták. Az iratjegyzékek a cs. kir. bel-, vallás- és közoktatási, valamint igazságügyminisztériumok által a magyar kancelláriának átadott elintézetlen, továbbá a magyar kancellária által e minisztériumok irattárába visszaadott ügyiratok jegyzékei. Köztük néhány olyan is található, amely a magyar kancellária levéltárából osztrák hatóságok által az ötvenes években kiemelt és vissza nem érkezett ügyiratokról készült. A szabályrendeletek mutatója az ügyviteli szempontból fontos, általános érvényű, a joggyakorlatot szabályozó rendeletekhez szolgáló segédeszköz. Betűrendben közli a rendeletek rövid tárgyát, s utal azok iktatószámára és évére. Maguk a szabályrendeletek az iratok fősorozatában feküsznek. A mutatóból nyert iktatószámhoz és évszámhoz tehát az irattári jelzet többi tagját az irattári számkönyvből kell megállapítanunk. D 190. SZÁMVEVŐSÉGI IRATOK 1860—1867 10 csomó, 6 kötet 1—7. Évi előleges költségvetések 1863—1867 7 csomó 8—10. Havi javadalomkezelési kimutatások 1860—1867 3 csomó 11—13. Iktatókönyv 1861—1867 3 kötet 14—16. Előjegyzési könyv 1861—1867 3 kötet A magyarországi közigazgatással kapcsolatos számvevőségi teendőket a magyar kancellária visszaállítása előtt a cs. kir. belügyminisztérium és a cs. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium számosztályai látták el. A kancellária visszaállítása után a földtehermentesítési ügyek a hitelügyi udvari számvevőséghez (Creditshofbuchhaltung), a többi ügy a kamarai főszámvevőséghez (Kameralhauptbuchhaltung) került át. Az utóbbi azonban vonakodott a magyarországi költségvetési előirányzatok és kezelési kimutatások felülvizsgálatát ellátni, s a magyar kancellária ezt az alkalmat megragadva azt kérte, hogy a saját kebelében állítsanak fel számvevőosztályt. Bár a „legfőbb számvevői ellenőrség" (Oberste RechnungsKontrolls-Behörde) ezt a kérést nem támogatta, a pénzügyminisztérium célszerűnek találta, ha a szükséges számvevői segédszemélyzet a kancellária épületében s avval állandó kapcsolatban működik, hiszen a magyar 25* 387