Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

helyezték el. Az egyes acclusumok a sorozaton belül alapszámaik növekvő rendjében követik egymást. Az acclusa egyik csomója nem a megfelelő helyen, hanem külön, az irattár végén van elhelyezve, ezt technikai okokból nem sorolták a többi közé. Ebben nemesdédai Stephaics Ferenc 1799. augusztus 24-én kelt osztrák bárói diplomája és a magyar országgyűlés képviselőházának és főrendiházának 1866. február 24-i, ill. 26-i, a királyhoz intézett feliratai találhatók. A „vasúti irományok" sorozata a vasútépítésekre vonatkozó iratokat tartalmazza, amelyeket helyükről — az 1861. évről az V. kútfőből, a további évekből az alapszámuknak megfelelő helyről — kiemeltek és külön csomókba gyűjtöttek. Itt évek, alap- és iktatószámok növekvő rendjében feküsznek. A sorozathoz iratjegyzék készült, A „szabályrendeletek" c. sorozat a magyar kancellária által kiadott egyes szabályrendeletek kőnyomatos példányait tartalmazza. Ezek egyik része egyszerűen fraktúr alakba hajtva, évek és iktatószámok szerint van elrendezve, más részük külön borítóívekben, azokon tárgykivonattal, ugyancsak évek és iktatószámok rendjében van elhelyezve. Ez utóbbi részhez iratjegyzék is készült. A sorozat egyik része sem teljes. A „Passuales" címet viselő sorozat két részből áll, egy „Passprotokoll" feliratú füzetből, ez a magyar kancellária által 1860. december 12-től 1861. július 4-ig kiállított útlevelek jegyzőkönyve, valamint 1862-től a kancellária által kiadott egyes útlevelek chirographált másaiból, amelyek mellett esetleg a bevont előző útlevél vagy a benyújtott kérelem is ott található. Az útlevelek folyószámaik növekvő rendjében követik egymást, a folyószámokból kivehetőleg igen hiányosan maradtak fenn. A „Vegyes jegyzések" nagy része már a kancellária megszűnte után készült a király személye körüli minisztérium segédhivatali igazgatóságán (ahol a levéltárat kezelték), és a minisztériumok számára kiadott kancelláriai iratok jegyzékeit tartalmazza. Ezeket az iratokat később az Országos Levéltár a minisztériumoktól visszakövetelte, nagy részük vissza is került eredeti helyére. A jegyzékeknek a kutatás is hasznát veheti; összegyűjtve tartalmazzák egy-egy tárgykör (pl. árvaügy, felségsértési ügyek, hitbizományok, telekkönyvek stb.) iratanyagának jelzeteit. A jegyzékek hiányosan maradtak fenn. A „szövegminták" az oklevélkiadmányok formulás részei megszövegezéséhez szolgáltak mintául, ebből a célból különböző típusú 1844. évi kancelláriai kiadmányok másolatait, kivonatait, ill. kőnyomatos formulás példányait gyűjtötték össze. A „Legalázatosabb felterjesztések jegyzékei" iktatókönyvek, amelyek a kancellária által az uralkodóhoz tett felterjesztések nyilvántartására szolgáltak. Megadják a folyószámon kívül a felterjesztés keltét, általános iktatószámát, előadóját és tárgyát is. Csak az 1864. és az 1867. évi felterjesztéseket nyilvántartó füzetek maradtak meg. Az általános iktatókönyvek a szokásos adatokon kívül, szintén közlik az előadó nevét is, akire az ügyet kiosztották, s megadják ezenkívül a tanácsülés napját, amelyen az ügyet tárgyalták. Az iktatószám mindig kettős: az általános iktatószám alatt, attól vízszintes vonallal elválasztva, az 25 Abszolutizmuskori levéltár 385