Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

I. Tanulmányi ügyek, tanulmányi alap, Nemzeti Múzeum. II. Kebelbéli ügyek, közigazgatási hatóságok szervezeti és személyzeti ügyei. III. Egyházi ügyek, alapítványi ügyek, árvaügy, törvénykezési és más nem közigazgatási tisztviselők személyi ügyei. IV. Polgári törvénykezési ügyek, telekkönyvi ügyek, úrbéri ügyek, törvényszékek ügyei. V. Szabadalmak, kiváltságok, építésügy, költségvetési, számvevőségi ügyek. VI. Bűnügyek, börtönügy (politikai bűnügyek, kegyelmi kérvények). VII. Rendőri ügyek, útlevél, letelepedés, kivándorlás, közbiztonság, körözések. VIII. Politikai és közjogi ügyek (az országgyűlés, a törvényhatóságok ügyei, megyék és városok feliratai, főispáni jelentések stb.). Katonai ügyek (átvonulás, szállás stb.). Házassági engedély-ügyek. Egy-egy kútfőn („csomón") belül az iratok „címszavaik" betűrendjében követik egymást. Címszóként általában a beadó község vagy személy nevét vetítették ki. A kútfőkön („csomókon") belül az egyes betűk alatt fekvő ügyiratokat folyószámokkal, ún. irattári számokkal látták el. A folyóiszámozás minden betűnél újrakezdődik. Egy irattári szám alatt egy-egy ügyiratot találunk, amelynek darabjai éveik és iktatószámaik növekvő rendjében vannak elhelyezve. Az irattári jelzet tehát öt részből áll: a kútfőt jelölő római számból, a címszó kezdőbetűjéből, az irattári számból (arab szám), s az évet és az iktatószámot jelölő számokból. 1862-ben felhagytak ezzel a nehézkes, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt kevéssé sikerült rendszerrel, s ettől kezdve az iratokat egyszerűen az évek, alapszámok és iktatószámok növekvő rendjében helyezték el. A több éven át húzódó ügyek iratait naptári évek szerint különválasztották, s egy-egy év anyagát a megfelelő évi irattárban helyezték el. Az alapszám az egy évben keletkezett és egy ügyre vonatkozó iratok közül a legkorábbinak iktatószámával azonos. Az irattárban az 1864. év végéig minden egyes iktatószámnak megfelelő helyen, ahol irat nem fekszik, utalólapot helyeztek el, amely az irat alapszámát közli és a régi; százankénti csomózás szerinti csomószámot, amelyben az irat található. 1865-től kezdve minden századik iktatószám után iratjegyzék fekszik, amely a megelőző száz iktatószámot sorolja fel, és megadja azt, hogy a kérdéses számú iratokat mikor, melyik osztály adta az irattárba vagy azt, hogy azok melyik régi csomózás szerinti csomóba, milyen alapszám alá kerültek, vagy 1867-ben azt, hogy azokat a minisztériumnak adták át (ez az utóbbi eset befejezetlen ügyek iramaival fordult elő, amelyek a király személye körüli minisztérium működése során nyertek elintézést). Minden egyes év iratanyaga után a megfelelő évi „acclusa" csomói vannak felállítva. Az „acclusum"-ok terjedelmes ügyiratok vagy azok mellékletei, amelyek nem fekszenek alapszám szerinti helyükön, ahol csupán utalást találunk arra, hogy a kérdéses iratokat vagy iratmellékleteket „külön csomóban", „az osztályon", az „irattárban", vagy az „almáriumban"