Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai
A magyarországi hatóságok gyakran kedvezőtlenül véleményezték azokat a felségfolyamodványokat, amelyeket „ab aula" megjelöléssel juttattak el hozzájuk, Forgách ezért 1862 decemberében elrendelte, hogy a jövőben azt a körülményt, hogy a folyamodó egyenesen az udvarhoz fordult, a kérvényeken ne tüntessék fel. Az ügymenet zavartalan lebonyolítására idővel a hat tanácsos nem bizonyult elegendőnek. Az uralkodó ezért 1861 decemberében, amikor Rajacic szerb pátriárka halála után a szerb kérdés a politikai élet előterébe került, udvari tanácsosként a magyar kancelláriához nevezte ki Stojakovics György hétszemélynököt, akinek a szerb nemzeti pártra jelentős befolyása volt. Stojakovics kinevezése a magyar kancellárián az ügykörök átcsoportosítását, s az eddig létezett hat osztály mellett egy hetedik felállítását vonta maga után, ő vállalta a szerbek s általában a görög nem egyesültek ügyeinek intézésén kívül a polgári törvénykezési ügyek ellátását is, mint ahogyan általában minden tanácsos, illetőleg minden osztály több ügykör együttes ellátására kényszerült. Stojakovics 1863-ban bekövetkezett halála után Mihajlovics Miklós, Temes megye kormányzója képviselte a szerb nemzetet a kancelláriában, mint udvari tanácsos. Minthogy azonban Stojakovics egyben a kancellária egyetlen jogügyi előadója is volt, halála után ezeknek az ügyeknek az intézésére külön tanácsost neveztek ki, Barthos János pesti táblabíró személyében. Ugyanabban az évben azt is elrendelte az uralkodó, hogy a kancelláriában a felvidéki szlávok, valamint a román nemzet is képviselve legyenek. így lett udvari tanácsossá Dobrzánszky Adolf, a kárpát-orosz nemzetiségi törekvések vezető személyisége, és Popa György, a magyarországi román nemzetiség képviselője. Dobrzánszky 1865ben, miután Sáros megyében országgyűlési képviselővé választották meg, eltávozott a kancelláriáról. Pánszláv törekvésekkel vádolták, s a következő évben, mert képviselővé választását a Ház nem verifikálta, kiköltözött az országból és Oroszországban élt haláláig. A katolikus egyház érdekeit a kancelláriában Korizmics Antal püspök, az egyházi ügyek előadója képviselte. Miután ő meghalt, 1866-ban Bíró László szatmári kanonok, címzetes püspök vette át az egyházi ügyek intézését. Református vallású tanácsos kinevezésére, ami Ferenc Józsefnek ugyancsak szándékában volt, nem került sor. Stojakovics, illetőleg Mihajlovics görögkeleti, Popa viszont görög katolikus vallású volt. Az osztályok száma az idők folyamán tovább szaporodott. 1862-ben állították fel a VIII. és IX. osztályt, az előbbit az úrbéri ügyek, az utóbbit a bűnügyek és a börtönügy intézésére. 1864-ben — különböző átcsoportosítások folytán — tízre szaporodott az osztályok száma. Végül 1865-ben az országgyűlési ügyek részére állítottak fel külön osztályt, a Xl-et. Az általános iratok fő sorozatának irattári rendszere nem egységes. Az 1860—1861. évek iratanyaga nyolc tárgyi kútfőre (ún. „csomóra") tagolódik. Ezek nem egy-egy osztály iratait tartalmazzák, hanem az ügybeosztástól függetlenül alakították ki őket: egy kútfőben különböző tanácsosok által előadott ügyek iratait gyűjtötték össze, valamilyen — körvonalaiban ma már nem egészen világos — irattári tervnek megfelelően. Az egyes kútfők tárgyi tartalma kb. a következő:
