Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

kormány hirdetményeit, meg kellett akadályozniuk azok terjesztését. Támogatniuk kellett a császári hadsereget, teljesíteniük kellett a hadsereg élelmezésére, szállítására, beszállásolására vonatkozó rendeleteket. A katonai szervek segítségére kellett lenniük a lakosság lefegyverzésében, a magyar bankjegyek beszedésében és megsemmisítésében, a forradalom elnyomásában, az ország lecsendesítésében. Meg kellett győzniük a népet a kormány jó szándékáról, támogatniuk kellett a kormányhű elemeket. Meg kellett nyugtatniuk a parasztokat, hogy az úrbéri teherviselés megszüntetésére vonatkozó törvény érvényben marad. Meg kellett magyarázniuk a földbirtokosoknak, hogy a megszűnt úrbéri szolgáltatásokérti kártalanításuk attól függ, sikerül-e mielőbb helyreállítani a rendet és ismét megnyitni az ország saját segélyforrásait. A katonai kerületi parancsnokokat, a kerületi főbiztosokat és a megyei főnököket a rendezet felhatalmazta, hogy egyes esetekben a kormány tekintélyének érvényre juttatására és a kedélyek megnyugtatására a „viszonyokhoz alkalmazott eszközökhöz" nyúljanak. A politikai hatóságoknak különös figyelmet kellett fordítaniuk az idegenekre, kezelniük kellett az útlevélügyet, meg kellett szüntetniük az igazolvány nélküli egyének barangolását az országban, meg kellett akadályozniuk a csoportosulásokat. Helyi és vásári rendőrséget kellett felállítaniuk, meg kellett valósítaniuk az utak biztonságát. Ezek mellett az elsőrendűen politikai feladatok mellett a politikai hatóságok hatáskörébe tartozott a közoktatás, földművelés, az ipar és a kereskedelem ügye, továbbá az egészségügy, valamint az alapítványok, az egyházak, a kultusz, a középítészet és a közlekedés ügye, végül a humanitárius, a jótékonysági, a büntető és más közintézetekre való felügyelet. Hogy az átszervezés munkáját a közigazgatás minden ágában megkönnyítsék, a kerületi főbiztosok, kormánybiztosok és járásbeli biztosok kötelességévé tették a statisztikai adatok gyűjtését hivatali területük földrajzi, demográfiai, gazdasági és egyéb viszonyairól. A kerületi főbiztosoknak, kormánybiztosoknak és járásbeli biztosoknak nemcsak az alájuk rendelt állami és községi hivatalnokokkal kellett állandó összeköttetésben lenniük, s a nevezetesebb eseményekről elöljáróiknak jelentést tenniük, hanem be kellett utazniuk területüket, hogy a néppel való közvetlen érintkezésben ismerjék meg annak hangulatát és panaszait. A hivatali nyelv tekintetében a közigazgatási rendezet messzemenően az osztrák—német bürokratikus centralizmus érdekeit képviselte. Elrendelte, hogy a kerületi főbiztosok egymás között, s valamennyi politikai hatóság a kerületi főispán mellett vagy fölött álló polgári igazgatási hatóságokkal, továbbá valamennyi katonai hatósággal és a Magyarországon kívüli polgári hatóságokkal német nyelven levelezzenek. (A katonai parancsnokságok, a császári biztos és a miniszteri biztosok hivatali nyelve — belső ügyvitelben is — kezdettől fogva német volt.) Az alkotmányra hivatkozva kötelezte a rendezet a politikai hatóságokat a nemzetiségek nyelvhasználati jogainak védelmére. A kerületi főbiztosok és kormánybiztosok felelősek voltak azért, hogy az egyházakban és az iskolákban minden nyelvi kényszert mellőzzenek és a nyelvi egyenjogúság érvénybe lépjen, valamint azért, hogy a hatósági hirdetményeket és rendele-