Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
sége alatt további rendelkezésig a megyei törvényszékre bízták, megszüntetve a nemes és nemtelen árvák közötti különbségtételt. 2 ' A megyék újjászervezésénél egyrészt eltávolítottak a tisztikarokból minden politikailag kompromittált személyt, másrészt az új hivatalnokok kinevezésénél igyekeztek „illő módon" tekintettel lenni a polgári rendre és az egyes nemzetiségekre is. 28 A közigazgatási rendezet a szabad királyi városokat is közvetlenül a kerületi főbiztos alá rendelte, s azok politikai igazgatását a polgármesterre bízta, ugyancsak az egyszemélyes felelős vezetés elve alapján. A polgármestert a kerületi főbiztos és a katonai kerület parancsnokának közös javaslatára a hadsereg főparancsnoka nevezte ki, a meghatalmazott császári biztossal egyetértésben. A megyék területét a rendezet szerint politikai igazgatási járásokra kellett felosztani, tekintetbe véve a lakosság szükségleteit és a közszolgálat igényeit. Egy-egy politikai igazgatási járás élére járásbeli biztost helyeztek, aki a kormánybiztos alá rendelve, a közigazgatási teendőket a legalsó fokon látta el. A járásbeli biztos az „igazgató szolgabíró" címét viselte (a szabad kerületekben meghagyták az ott addig szokásos címeket). A járások szervezésére nézve Geringer 1849. november 13-án adott a kerületi főbiztosoknak utasítást. 29 Eszerint figyelembe kellett venni, hogy idővel megszűnik majd a közigazgatási, bíráskodási és adóhivatali teendőknek a járási hivatalnokok kezében való kumulálása, ami a korábbi állapotok maradványaképp egyelőre még fennállt (külön törvényszékeket, valamint adóhivatalokat állítanak fel), tehát a közigazgatással foglalkozó járási hivatalnokok sokkal nagyobb területen láthatják majd el feladataikat, mint eddig. A járási székhelyet úgy kellett megválasztani, hogy onnan a legtávolabbi lakott hely is egy nap alatt, oda-vissza utazást számítva, meglátogatható legyen, s a helységek többsége ne legyen távolabb 3 német mérföldnél. Lehetőleg a kereskedelmi és ipari gócokat kellett székhelyül választani. A korábbi enklávékra és kiváltságos területekre nem lehetett tekintettel lenni; az utasítás úgy vélte, hogy az egyenjogúság következtében a lakosok számára amúgy is közömbössé vált, melyik járáshoz tartoznak. Hogy a nemzetiségek egyenjogúságát megvalósíthassák, pontos statisztikai-néprajzi feltárást kellett végezni, s annak eredményét figyelembe véve, lehetőleg nemzetiségi járásokat kellett kialakítani. Ott, ahol ez nem volt megvalósítható, a kisebbség részére kirendeltségek létesítését is javaslatba lehetett hozni. Az újonnan kinevezett járási tisztviselőknek kötelességükké tették a járásuk székhelyén való lakást. 30 A közigazgatási rendezet az új politikai hatóságok feladatait is felsorolta. Eszerint általában gondoskodniuk kellett a törvények közhírré tételéről és végrehajtásáról, a közbiztonság és nyugalom fenntartásáról és helyreállításáról. Amint valamely területen a politikai hatóságok megkezdték működésüket, közhírré kellett tétetniük a katonai parancsnokok és polgári hatóságok kiáltványait és hirdetményeit, le kellett foglalniuk a forradalmi 27 D 69. 1849:399. 28 D 69. 1849:454. 29 D 55. 1849:4195. 30 D 69. 1849:687. 3* 35
