Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

tárba, palliumba téve. Ez utóbbin az évszámot, a fasciculus számjelét, á subfasciculus betűjelét (Láttera), az irattári számot s a bennfekvő iratok iktatószámait tüntették fel, növekvő rendben. A palliumon a korábbi vagy későbbi évek kapcsolódó iratainak iktatószámait is jelezték, maguk az iratok azonban nem ott, hanem a megfelelő év anyagában feküsznek. A második világháborúban az iratcsomók jelentős része a ráomló faltörmelékek súlya alatt felbomlott. E háború után rekonstruált csomókban irathiányok vannak. A convolutumok tárgya: az 1857. évi népszámlálás (565—567.), a közmunkaerő és váltságösszegek 1857/58. évi kimutatása (568.), községi költségvetési előirányzatok az 1858. évre (569.), a közegészségügy állapotáról készült évi és havi jelentések (570—571.), az 1855. évi kolera-iratok (572—573.), a protestáns alapítványok kimutatása az 1858/59. évre (574.), s végül hivatalnokok személyi lapjai (575.). A mutató közepes gonddal készült; a saját (helytartósági osztálybeli) iktatószámokon kívül a beadványok eredeti (idegen) iktatószámait is feltünteti. A szabályrendeleteket nem gyűjtötték külön, hanem az iratok között helyezték el. Könnyebb feltalálásuk érdekében azonban külön, részletes mutatót készítettek hozzájuk. Ez nemcsak az egyes szabályrendeletek idegen és saját számára utal, hanem a fasciculatúrát is megadja. Az irattári számmutató (Grundbuch) az általános iktatószámok rendjében haladva közli az egyes iktatmányok tartozékainak (beadvány, előadói ív, fogalmazvány, mellékletek) darabszámát és az irattári jelzetre (Fascikel, Littera, Registraturszahl) utal. Azoknál az iratoknál, amelyeket egy másik, korábbi irathoz szereltek, az irattári szám előtt „ad" szócska olvasható. Az ügyosztályok számsorai (Departements Protokolle) évenként és ügyosztályonként tagolva az ügyosztály-iktatószámok és általános iktatószámok konkordanciáját adják. Szervező bizottmányok 1853—1854 Ferenc József, amikor 1853. január 10-én jóváhagyta a birodalmi tanács elnöke által Magyarország államigazgatásának átszervezésére vonatkozóan elébe terjesztett tervezeteket, egyben elrendelte, hogy a szolgabírói hivatalok, megyei hatóságok és első folyamodású bíróságok szervezésére minden helytartósági osztály területén, a helytartósági osztály elöljárójának elnöklete alatt bizottmány alakuljon két politikai és két igazságügyi hivatalnok, meg egy pénzügyi hivatalnok részvételével. Ugyanakkor jóváhagyta a szervező bizottmányok részére kiadandó utasítás tervezetét is. A bizottmányok felelősek voltak a szervezés végrehajtásáért, és tanácsüléseken kellett megtárgyalniuk minden fontosabb ügyet, különösen a kormányzó útján a belügy-, ill. igazságügyminisztériumnak teendő javaslatokat. A tanácsüléseken a kincstár érdekeinek védelmére kirendelt pénzügyi hivatalnoknak csak véleménynyilvánítási joga volt. A határozatokat szótöbbséggel hozták, a szavazatok egyenlő arányú megoszlása esetében az elnök szava döntött. A pénzügyi hivatalnok, ha a határozat által a kincstár érde-