Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

Az új rendszer szerint a végrehajtó hatalom Magyarországon az ott állomásozó hadsereg főparancsnokának kezébe volt letéve. Neki kellett gondoskodnia a közrend, nyugalom és biztonság helyreállításáról és fenntartásáról, neki kellett megtennie azokat a kivételes intézkedéseket, amelyeket az ostromállapot és a haditörvény hozott magával, s amelyek végrehajtásához katonai erőre volt szükség. Ö adta ki azokat a hirdetményeket, amelyek ebből az állásából folytak s az egész közigazgatásra vonatkoztak. Mellette állt az uralkodó által a polgári közigazgatásra meghatalmazott császári biztos, aki közvetlenül a minisztériumnak volt alárendelve, s mint annak kiküldött orgánuma működött. Neki kellett a legfelsőbb helybenhagyást nyert magyarországi politikai igazgatási rendszert kiépítenie s annak működésére felügyelnie. Közre kellett működnie emellett más igazgatási ágak átalakításában, s az evégett létrehozandó szerveknek az illetékes minisztériumokkal való összeköttetése megteremtésében is. Közigazgatási tekintetben nagyobb kiterjedésű katonai kerületeket alakítottak, két-három polgári kerületből. Egy-egy katonai kerületben a kerületi parancsnok volt az igazgatás vezetője és a végrehajtó hatalom képviselője. Ö felelt a közrend fenntartásáért, a felsőbb rendeletek kihirdetéséért, a nemzetiségek alkotmányos jogainak megóvásáért. Neki kellett gondoskodnia a kivételes állapotból folyó intézkedések végrehajtásáról. Ö büntette meg az állam biztonsága elleni akciókat, ő engedélyezte az időszaki sajtótermékek kiadását és torolta meg a sajtó „túlkapásait". Polgári ügyekben a minisztériummal a meghatalmazott császári biztos útján levelezhetett. Sürgős esetekben joga volt más koronaországok vezető polgári hatóságaival közvetlen érintkezésbe is lépni, úgy azonban, hogy fontosabb esetekben erről a császári biztost is értesítette. Ferenc József 1849. október 17-i elhatározásával hagyta jóvá Magyarország új katonai kerületi beosztását. Eszerint öt katonai kerületet alakítottak az országban, a következő beosztással: I. Soproni kerület. Parancsnoka Alemann tábornok, székhelye Sopron. Hozzá tartoznak a soproni, székesfehérvári és pécsi polgári kerületek. II. Pozsonyi kerület. Parancsnoka Gerstner tábornok, székhelye Pozsony. Hozzá tartoznak a pozsonyi és a nyitrai polgári kerületek. III. Kassai kerület. Parancsnoka Bordolo altábornagy, székhelye Kassa. Hozzá tartoznak a lőcsei, a kassai és az ungvári polgári kerületek. IV. Buda-Pesti kerület. Parancsnoka Macchio tábornok, székhelye Pest. Hozzá tartoznak a pesti és az egri polgári kerületek. V. Nagyváradi kerület. Parancsnoka Braunhoffer tábornok, székhelye Nagyvárad. Hozzá tartoznak a debreceni, a nagyváradi és a szegedi polgári kerületek. A hatodik kerület az újonnan alakítandó Vajdaság területével esett egybe.

26 A „közigazgatási rendezet" szerint mindegyik katonai kerületi parancsnok mellett egy miniszteri biztos vezette a kerület polgári ügyeit. A miniszteri biztos hivatali működéséért a meghatalmazott császári biztosnak és a minisztériumnak tartozott felelősséggel. Hatásköréhez elsősorban a bel26 D 69. 1849:1411. 3 Abszolutizmuskori levéltár 33