Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
A közigazgatási reform szerint az egyes koronaországok közigazgatásának élén a császár által kinevezett helytartó áll. A megyék közigazgatását a helytartónak alárendelt megyefőnökök vezetik. A megyefőnökök végzései ellen a minisztériumhoz lehet fellebbezni. A járás a legkisebb politikai igazgatási területegység, élén a járási kapitánnyal. Az ő végzései ellen a megyefőnökhöz visz a fellebbezés útja. Miután az uralkodó a birodalmi közigazgatási reform alapelveit jóváhagyta, Bach hozzáfoghatott az egyes koronaországok speciális szervezési munkálatainak kidolgozásához. Csak ha már ezeket is jóváhagyta a császár, lehetett a gyakorlati szervezést megkezdeni. Mindenekelőtt a koronaország területét kellett járásokra és megyékre felosztani. A felosztásnál tekintettel kellett lenni a községek és a bírósági kerületek határaira, valamint a terület és a lakosság viszonyaira. Ha a területi beosztás megtörtént és az új hatóságok székhelyét kijelölték, s megállapították a hivatali személyzet státusát, országos bizottságot kellett felállítani a hatóságok megszervezése végett. Ennek a politikai szervező bizottságnak a bírósági szervező bizottsággal összhangban kellett működnie. Ez gondoskodott a hivatali helyiségekről és azok berendezéséről, írta ki a pályázatokat az állásokra, tette meg a minisztériumnak a kinevezési javaslatokat, készítette e] a hivatali átadást, és gondoskodott arról, hogy azok az ügyek, amelyek a politikai hatóságok hatásköréből kikerülnek, gazdátlanul ne maradjanak. A Bach-féle közigazgatási törvény szerint a politikai hatóságok szervezésével egyidőben kellett volna megalakítani a községeket is, a községi törvény alapján. Ugyanakkor, amikor az új politikai hatóságok megalakultak, az újonnan szervezett községeknek kellett volna átadni vagyonuk kezelését és belső ügyeik intézését, tekintettel arra, hogy a régi hatóságok e nappal megszűntek. A magyarországi politikai hatóságok szervezési munkálatát egyelőre — a polgári és katonai igazgatás egyesítésére való tekintettel — nem lehetett végleges formában kidolgozni. A június óta ideiglenes jelleggel kiépülő magyarországi államapparátus a szabadságharc leverése után, októberben nyert szabályozást, oly módon, ahogyan azt a kivételes állapot lehetővé tette. A minisztertanács ekkor felterjesztette az uralkodóhoz Magyarország „ideiglenes közigazgatási rendezetét" s az annak életbe léptetésére vonatkozó utasítást. A felterjesztésben a kormány — annak hangoztatása mellett, hogy Magyarország alkotmányát a forradalom megdöntötte — leszögezi, hogy a közigazgatási rendszer megalkotásánál egyrészt a Monarchia egységét és a népek egyenjogúságát tartotta szem előtt, másrészt pedig a forradalom leküzdése után szükségessé vált kivételes állapotra volt tekintettel, amely megköveteli, hogy a katonai és a polgári hatalom és kormányzat egyelőre egyesítve maradjon. A császár által jóváhagyott „közigazgatási rendezetét" és utasítást Haynau október 24-én tette közzé. 25 Az ezekben foglalt rendelkezések és szabályok egyrészt a Magyarországon június óta kiépült új, „császári királyi" közigazgatás rendszerét rögzítik, másrészt a rendszer további alakulásának irányvonalát határozzák meg. 25 Manifestumok és Szózatok 180—205. 1.
