Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
A reform szervesen összetartozik a Schwarzenberg-kormányzat másik két liberális jogalkotásával: a községi törvénnyel és a bírósági szervezet reformjával; a három együtt alkot egy egészet. Miután a birodalmi alkotmány kimondotta a közigazgatás és jogszolgáltatás különválasztását, valamint a községek és a tartományok autonómiáját, külön törvényekben kellett ezeknek az elveknek a megvalósítását szabályozni. Az 1849. március 17-i Stadion-féle községi törvény következtében úgy látszott, hogy a községek maguk dönthetnek majd belső ügyeikben, s a községi élettel összefüggő ügyekben a végrehajtó hatalmat is gyakorolhatják. Hasonló módon dolgozta ki Bach a tartományi autonómia tervezetét. A bírósági szervezetre vonatkozó, az uralkodó által 1849. június 14-én jóváhagyott alapelvek következtében pedig a bíróságoktól el kellett venni minden nem bírói jellegű funkciót. Az új jogszolgáltatási szervezet életbeléptetése csak a politikai közigazgatás átfogó reformjával egyidőben volt lehetséges. Meg kellett szüntetni az addigi rendszert, amely szerint a legtöbb koronaországban az alsó bíróságoknak bizonyos politikai és kamarai igazgatási ügyeket is el kellett intézniük, a politikai hatóságok pedig, még a magasabb fokúak is, igazgatási funkciójuk mellett, bírói funkciókat is elláttak. Ugyanakkor azt is kívánták, hogy a politikai ügyek intézése a korábbinál egyszerűbb, rövidebb módon és sokkal kisebb személyzettel történjék. Űgy látszott, hogy az egyszerűsítésre bizonyos feladatok megszűnése következtében is mód adódik majd. A földtehermentesítés lebonyolítása után megszűnnek a jobbágyi viszonyokból adódó korábbi feladatok, a községi törvény pedig módot nyújt arra, hogy az alsó fokú közigazgatást az alkotmányos államformának megfelelő módon oldják meg, lemondva minden állami gyámkodásról és központosításról. A Stadion-féle községi törvény és a Bach-féle bírósági reform tehát újfajta politikai hatóságok szervezését feltételezte a birodalomban. A Bachféle közigazgatási reformterv ugyanazokra az alapelvekre épül, mint az előbbi kettő: a közigazgatásnak a jogszolgáltatástól való elválasztása és a végrehajtó szervek mellett törvényhozó testületek létesítése elvére. Ezekkel kapcsolatban Bach még azt az elvet is szem előtt tartotta, hogy minden olyan ügyben, amelyben panasznak lehet helye, vagy felsőbb döntésre van szükség, három hatósági (intézkedő) fokozatot létesítsen. Űgy tervezte, hogy amint a törvényhozó birodalmi gyűlés mellett ott áll — elvileg — a minisztertanács mint végrehajtó szerv, a koronaországokban is minden, a helyközségnél magasabb közösséget képviselő testület mellett felállít egy végrehajtó közeget: az országgyűlés mellett a helytartót, a megyei képviselet mellett a megyei főnököt, a járási bizottmány mellett a járási kapitányt. E közegek mellé — a legszükségesebb számban — segédszemélyzetet kívánt adni. A beosztottak kötelesek voltak az egész ügyvitelért felelős hivatalfőnök rendelkezéseit végrehajtani. Az újonnan kiépítendő állami közigazgatás mellett mindenesetre csökkent a hatóságok száma, az 1848 előtti helyzethez képest, amelyben az alsó fokú politikai igazgatás nagyrészt az egyes városi tanácsok és a földesurak kezébe volt letéve. Minthogy Ausztriában már Mária Terézia óta működtek országfejedelmi megyehatóságok (Kreisamt), a Bach-féle reform lényeges újítása az alsó fokú állami politikai igazgatás megteremtése, a nagyrészt a földesúri hatóságok pótlására szolgáló járási hivatalok (Bezirkshauptmannschaft) megalakítása.
