Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

Kerületi tanhatóságok 1850—1854 A magyarországi tanügyi reform végrehajtása érdekében Geringer min­den egyes polgári közigazgatási kerületben iskolafelügyelőt kívánt a főbiz* tos mellé állítani, aki a kerület valamennyi iskoláját irányítsa és ellenőrizze, az átszervezést előkészítse. Thun vallás- és közoktatásügyi miniszter 1849. október 9-i rendeletében közölte vele, hogy ezzel, mint első és legsürgősebb lépéssel egyetért, s egyelőre elegendőnek tartja, ha egy-egy kerület iskolái­nak felügyeletét egyetlen, politikailag megfelelő, energikus, művelt és te­kintélyes férfiúra bízzák, leszögezte azonban, hogy a vallásfelekezetekre már e férfiak megválasztásánál figyelemmel kell lenni, később pedig a különböző iskolafajták számára külön felügyelők kinevezését tervezi. Az iskolafelügye­lők első kötelességeit ugyanebben a rendeletében a következőkben határozta meg: a) A fennálló iskolákban végzendő személyi tisztogatás mind a tanárok, mind a tanulók vonalán, b) A politikailag meg nem felelő tanintézeteknek (különösen a jogiak­nak), valamint a megfelelő tanerőkkel el nem látható iskoláknak bezáratása. c) Űj iskolák felállítása az általa meghatározott alapelvek (lásd a k. k. Ministerium des Cultus und Unterrichtes ismertetését) szerint. Különösen kétosztályos alreáliskolák felállítását tartotta szükségesnek és könnyen meg­oldhatónak ott, ahol kétévfolyamos ún. negyedik osztály működött. Az ilyen reáliskolákat egyelőre meg kellett hagyni a népiskolákkal való összekötte­tésben. Az iskolafelügyelőknek továbbá mérlegelniük kellett, mely iskolákat vehetne át az állam részben vagy egészben, s melyeket lehetne a nem álla­miak közül nyilvánosnak elismerni. d) A nemzetiségi területek iskoláiban meg kellett szüntetniük a magyar nyelvkényszert. e) Végül statisztikai adatfelvételt kellett készíteniük valamennyi magán és nyilvános iskoláról, azok szerkezetéről, a bennük működő tanerőkről, a rendelkezésre álló taneszközökről, a fenntartásukra szolgáló iskolai alapok­ról és más anyagi forrásokról. Az iskolafelügyelők kevésbé fontos ügyekben a kerületi főispánok út­ján, fontosabbakban Geringer közbejöttével levelezhettek a minisztériummal. Ezt az alaprendeletet Thun 1850. január 9-én akként módosította, hogy az iskolafelügyelőket nem a kerületi főbiztosok, hanem közvetlenül a mi­niszteri biztosok mellé rendelte mint azok segédszemélyzetét. Ezt azzal in­dokolta, hogy az iskolafelügyelők intézkedései politikai szempontból is nagy fontosságúak lesznek. Hatáskörüket ezzel kapcsolatban egy-egy polgári ke­rületről egy-egy teljes katonai kerületre terjesztette ki, s egyelőre katonai kerületenként két-két iskolafelügyelőt kívánt kinevezni. A jelölésnél figye­lembe kellett venni nyelvismereteiket és vallásukat; egyiküknek protestáns­nak kellett lennie, kivéve a pesti kerületet, ahol mindkettő csak katolikus lehetett. A nagyváradi kerület egyik iskolafelügyelőjének görögkeleti vallá­súnak kellett lennie, ott három iskolafelügyelőt is ki lehetett jelölni. Ezen­kívül, ahol a vallási és nemzetiségi viszonyok megkívánták, fizetés nélküli

Next

/
Thumbnails
Contents