Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

Minthogy a nagyváradi katonai kerületnek kezdetben nem volt miniszteri biztosa, Braunhoffer tábornok maga mellé vette Vidovich Ferencet, Bihar megye akkori főjegyzőjét. így jött létre a nagyváradi katonai kerületi parancsnokság „polgári osztálya", a polgári ügyek adminisztrálására. Ez az osztály akkor sem szűnt meg, amikor Cseh Ede, a miniszteri biztos, helyét elfoglalta. Vidovich Cseh megérkezése előtt sem fejtett ki érdemi működést, csupán közvetítő volt a tábornok és a főbiztosok között, s az ő kezén ment át a polgári ügyekben meghatalmazott császári biztos hivatali levelezése a kerületi főbiztosokkal. A miniszteri biztosság megszervezése után a polgári osztály teljességgel felesleges közbeiktatott szerv volt a katonai parancsnok és a miniszteri biztos között. Végül június 21-én de la Motte, Geringer helyettese, elrendelte Vidovichnak megbízatása alóli azonnali felmentését, tekintettel arra, hogy a közigazgatási szervező rendelet értelmében lényegében a miniszteri biztosság gyakorolta a katonai kerületi parancsnokság polgári osztályának funkcióit. Vidovichtól a polgári osztály hivatalos iratait Cseh Ede vette át. A polgári osztály iratai iktatószámaik növekvő rendjében vannak elhegyezve. Igen kevés irat maradt az osztály irattárában, csekély számú beadvány és még kevesebb elintézés-fogalmazat. Vidovich ugyanis a legtöbb beadványt hátirati elintézéssel, eredetiben küldte tovább. A „Correspondenz" c. kötet, amelybe a hátirati elintézések szövegét vehették be, s az iratok kölcsönösen kiegészítik egymást: azok az iktatószámok, amelyek az egyikből hiányoznak, a másikban rendszerint megtalálhatók. A polgári osztály iktatókönyvét a miniszteri biztosságon Vidovich felmentése után tovább vezették. Ettől kezdve ennek az iktatókönyvnek utolsó rovata az egyes iratok miniszteri biztossági iktatószámát tünteti fel. A miniszteri biztosi iratokat kútfők szerint csoportosították. Ezek rendszere a főkormányzóságiakéval azonos. Az iratok az egyes kútfőkön belül alapszámok, s ezeken belül iktatószámaik növekvő rendjében vannak elhelyezve. A második világháború folyamán az iratcsomók egy része megsérült, a ráomló épülettörmelékek súlya alatt szétbomlott és hiányossá vált. A megmaradt iratok eredeti rendjét — a lehetőség szerint — visszaállítottuk. A megyei igazoló bizottmányok a megyefőnök (Aradban Aczél János, Dél-Biharban Ravazdy István) elnökletével vizsgálták felül a hivatalnokok forradalom alatti magatartását, az általuk benyújtott igazoló jelentések alapján. A miniszteri biztossági iktatókönyv második kötete (1001—4000 ikt. sz.) szilánksérült. A hozzá tartozó mutatókönyv jól használható. Benne betűnként külön rendszerezték a személy-, a hely- és a tárgyneveket, megadták az iratok rövid tartalmát, s utaltak a beadvány eredeti iktatószámára (idegen szám), a miniszteri biztossági iktatószámra (saját szám) és a megfelelő irattári jelzetre. Az alapszámot oly módon jelölték, hogy a saját szám rovatában aláhúzták azt az iktatószámot, amely az alapszámmal azonos vagy pedig azt külön kiírták, az iktatószám után, attól ferde vonallal elválasztva. Néhol az irat polgári osztálybeli iktatószámára is utaltak (az ilyen számok alatt C. S. rövidítés látható). A kútfő jelét a mutatókönyvbe némely esetben elmulasztották bevezetni, ez azonban az iktatókönyvből megállapítható.