Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

után ez befejezte működését, a közalapítványi értékek, a segédhivatalokkal és az alapítványi ügyigazgatósággal együtt a kincstári igazgatósághoz tartoztak, az alárendelt szerveknek oda kellett jelenteniük. Az iratok évenként újrakezdődő iktatószámaik növekvő rendjében feküsznek. A Bizottmány működésének megkezdésekor kiválogatták Havas irodaigazgató iratai közül az alapítványügyiek nagy részét, s ezeknek új irattári sorszámot adtak, amit az eredeti iktatószám alá írtak, attól vízszintes vonallal elválasztva. Ezeket bevezették a bizottmány iktatókönyvébe is: az utolsónak 550. az iktatószáma és 195. az irattári sorszáma. Ezután a bizottmány iktatókönyvében az egyenesen oda érkezett iratok bejegyzései következnek; ezeknek már csak egyszerű számuk van, az iktatást — hogy ne keletkezzék zavar — a 600. számnál kezdték. Az iktatókönyv bő tárgyi bejegyzéseket tartalmaz. Az alapítványi javakra vonatkozó iratokat külön iktatókönyvbe is bevezették („Jegyzőkönyve a közalapítványi ideigl. bizottmány alapítványi javak szakában előfordult tárgyaknak"), ez pontos másolata az általános iktatókönyvnek, azzal az egyetlen különbséggel, hogy belőle az egyéb tárgyakkal foglalkozó iratok bejegyzései hiányoznak. D 59. K. K. DISCIPLINAR COMITÉ (Cs. kir. fegyelmi bizottmány) 1849 október—december 5 csomó 1—5. Iratok 1849 5 csomó Geringer 1849. szeptember 2-án elrendelte egy ún. fegyelmi bizottmány (k. k. Disciplinar Comité) felállítását az állami fizetést vagy nyugdíjat húzó hivatalnokok és szolgák forradalom alatti magatartásának kivizsgálására. A bizottmánynak — amelynek elnökévé Geöcz László udvari tanácsost jelölte ki — elsősorban a Budán és Pesten fennálló vagy fennállott közhatóságok és állami hivatalok és intézmények személyzetére kellett figyelmét kiterjesztenie. A bizottmány tagjaivá olyan konzervatív érzelmű, császárhű magyar vezető állású hivatalnokokat választottak, akik egy-egy szolgálati ág tisztikarát személyes tapasztalatból ismerték, és a kérdéses alkalmazottak politikai magatartását különösebb nyomozás nélkül is meg tudták ítélni. Geöcz eleinte húzódozott a megbízatás vállalásától, s ezért a bizottság működésének megkezdése késett. Geringer ekkor könnyítéseket adott neki, s a kamarai alkalmazottakra nézve csak a politikai magatartás elbírálását bízta a bizottságra. Az alkalmazottakat négy kategóriába kellett osztani: I. akik a magyar minisztérium felállításakor nem kaptak állást; II. akik a magyar minisztérium felállításakor nyugdíjaztatásukat kérték, de ez az eljárás még nem fejeződött be; III. akik korábban nem szolgáltak, s a minisztérium újonnan alkalmazta őket; IV. akik már közszolgálatban állottak, mielőtt a minisztérium őket alkalmazta volna. 16* 243