Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

Hauptquartier" vagy későbbi hivatalos nevén „Oberlandescommissariats Directorat" vezetője, június végén kezdte meg hivatalos működését Pozsonyban, s mindig a főhadiszállással együtt ment; annak Budán való letelepedése után itt rendezte be irodáját. Ebben néhány tagú személyzettel (2 előadó országos biztos, 1 titkár és 1 irnok) működött. Az országos tartományi biztosság igazgatója nemcsak a hadbiztosokhoz intézett rendeleteket a hadsereg ellátására vonatkozóan, hanem a polgári hatóságokhoz: a megyék kir. biztosaihoz és a városi tanácshoz is. Geringerrel szorosan együttműködött; az utóbbit távolléte esetén — mint tudjuk — ő helyettesítette. A katonai szervekkel németül, az alárendelt hatóságokkal magyarul levelezett. A tartományi biztosság mint a polgári közigazgatás egyik szerve megfelelt a magyarországi hagyományoknak, de ellenkezett az akkori osztrák rendszerrel, s a kormány hamarosan elhatározta, hogy változtatni fog rajta. Bach belügyminiszter 1850. január 22-én közölte Geringerrel, hogy a hadügy- és belügyminisztérium a magyarországi hadbiztossági és katonai élelmezési ügy jövő berendezkedésére nézve megállapodott abban, hogy minden katonai kerületi parancsnokság székhelyén fellállítanak egy főhadbiztosságot a hadikiadások és illetményügyek irányítására és ellenőrzésére, s egy élelmezési igazgatóságot az élelmezési ügyekre nézve. Ezeket közvetlenül a katonai kerületi parancsnoknak, közvetve az országos katonai parancsnokságnak rendelték alá. A polgári kormányzat szerepe a katonasággal szemben ezzel természetesen nem szűnt meg, a miniszteri biztosok, akiket a katonai kerületi parancsnokok mellé rendeltek, s akikhez a megyei és járási politikai közigazgatási szerveket utalták, kötelesek voltak a többi osztrák tartományban érvényben levő elvek szerint a katonai kormányzatot minden olyan esetben támogatni, amelyben erre szükség volt. Az élelmezésügyben tehát, amelyben a politikai hatóságokra is bizonyos feladatok hárultak, a miniszteri biztosoknak utasítaniuk kellett az alárendelt és a helyi hatóságokat a piaci árszabályok s más kimutatások beküldésére, és az élelmiszerek biztosításával kapcsolatos tárgyalásoknál való közreműködésre. Mindennek következtében az országos biztosság további működése feleslegessé vált, s Geringer javaslatára Haynau március 12-én el is rendelte, hogy a háború tartamára felállított országos biztosságot a hó végével oszlassák fel. Babarczy az általa felvett pénzekről szóló nyugtákat és a folyamatban levő ügyeket átadta az ezek felülvizsgálatával megbízott bizottságnak, ill. az országos katonai parancsnokságnak, amely immár maga intézte el azokat. Babarczy hivatalos működése március 31-ével szűnt meg. Iratai Geringer levéltárával együtt kerültek be az Országos Levéltárba. Az iratok évenként újra kezdődő iktatószámaik rendjében követik egymást. Az 1849. évi mutató német, az 1850. évi magyar nyelven készült, az utóbbi bekötetlen. A mutatók inkább az ügyintézésben tettek szolgálatot: személy- és helynevek szerint, betűrendben közlik az iratok rövid tárgyát. Kutatásnál helyesebb az iratokból kiindulni. A számadások egyes városok és községek által a császári katonaságnak kiszolgáltatott terményekről, előfogatokról stb. szólnak.