Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

Utazási engedélyt az országon belül a megyefőnök, a közigazgatási szolgabíró, sz. kir. városokban pedig a városi 'hatóság adhatott; a többi koronatartományba ott, ahol rendőrhatóság létezett, ez másutt a megyefőnök, ill. a sz. kir. város tanácsa. Külföldi utazásra a III. hadseregparancsnokság volt egyedül jogosult engedélyt adni, az utazás céljának s az utazó rendőri és erkölcsi szempontból való aggálytalanságának megállapítása után. A helytartóság különböző belügyminiszteri rendeletek alapján új útlevélügyi szabályzatot dolgozott ki, főleg az Oroszországba, Moldvába, Oláhországba, Törökországba történő utazásokkal kapcsolatban, meg a külföldi egyetemeken tanulók utazásainak korlátozására. Az iparoslegények vándorkönyveit a többi tartományban meglevő minta alapján készítette el az Egyetemi Nyomda, majd éppúgy, mint a többi bélyegköteles útiokmányt, ezeket is a pesti bélyegzőhivatal bélyegezte le és küldötte meg az adóhivataloknak, ahonnan az útlevél kiállítására jogosult hatóság az összeg megtérítése ellenében beszerezhette. A sajtó ellenőrzése a kerületi székhelyeken — a kivételes állapot tartamára preventív módon — a rendőrigazgatóságok, másutt a kerületi kormányzat feladata volt. A kerületi főispánokra ruházták át Pest és Buda kivételével a színházi szabályzat végrehajtásának jogát is. Az egyletekről az 1851. év folyamán táblás kimutatásokat kért a helytartóság az alárendelt hatóságoktól. Ezekből kitűnt, hogy vannak engedély nélkül működő egyletek az országban, s ezért elrendelték az egyleti ügy általános revízióját. A kerületi kormányzatoknak 1852 februárjáig fel kellett terjeszteniük minden, a területükön létező egylet alapszabályait, tőkéik kimutatását és elöljáróik neveit, különben az egyletet megszűntnek tekintették. Ez alkalommal főleg a munkásegyletek megfojtására törekedtek, különösen olyan esetekben, amelyeknél külföldi szocialista munkásegyletekkel való kapcsolatot sejtettek. A helytartóság hatáskörébe tartoztak bizonyos, a katonasággal kapcsolatos ügyek is. Így elsősorban a hadkiegészítés terén kellett közreműködnie. Az 1850. évre újoncozási utasítást készített el, s az év végére elrendelték az újoncozó bizottságok felállítását és az újoncozás megkezdését. Ezt megelőzőleg már az egész év folyamán a politikai és katonai hatóságok együttműködésével történt a volt honvédek besorozása. A továbbiak során az újoncozási utasítás többször módosult, az ez ügyben kiküldött vegyes katonai és polgári bizottság tárgyalásainak eredményeképpen. A katonaságtól való elbocsátásokat a többi tartomány mintájára szabályozták. Az elbocsátás iránti kérelmeket a helytartóság részben a minisztériumnak terjesztette fel, részben — az országos katonai parancsnoksággal egyetértésben — saját hatáskörben intézte el. Ilyen ügyek iratai különösen az 1852. évben fordulnak elő nagy számban, a csendőrségtől való elbocsátási kérelmekkel együtt. A katonaság élelmezését 1850 februárjában szabályozták, ennek következtében a politikai hatóságoknak tevékenyen közre kellett működniük az élelmezéssel kapcsolatos bérleti és szállítási szerződések megkötésénél. Az élelmezést közvetlenül a termelővel kötött szerződéssel igyekeztek biztosítani. Megszabták a térítési árakat is, a terményszállítások megtérítésének ügyei különösen az 1852. évben szaporodtak el. Szabályozták az előfogati ügyet, meghatározták a katonai vagy közigazgatási célokra történő igénybevétel