Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai
esetén követendő szabályokat. Itt intézték el a katonaság által okozott károk miatti panaszokat is. Az ostromállapot idején Geringer hivatala szoros kölcsönhatásban működött a katonai hatóságokkal: állandóan levelezett a hadseregparancsnokságokkal s 1850 őszéig a politikailag kompromittáltak ügyeit kivizsgáló s azokban ítélkező haditörvényszékkel. A helytartóság, ill. Geringer hivatalának egyik legnehezebb szervezési feladata volt az egyenlő elvek szerinti adózás bevezetése Magyarországon, az egész birodalomra egységesen megállapított rendszer szerint. A telek- és házadó, jövedelemadó, bélyegilleték, fogyasztási adó és dohányegyedáruság terén bevezették az ún. provizóriumot. A pénzügyminisztériumnak ezeket a szerves rendszabályait nagyrészt a politikai hatóságok vitték keresztül, különösen az adóügy bevezetésének és szabályozásának jogszabályalkotó része volt Geringer Centralbureau-jának a feladata. De az egyes adók kivetésének munkája is politikai hatóságokra hárult, a megyefőnököknek végre kellett hajtaniuk a pénzügyigazgatóság intézkedéseit, ill. részt vettek azok végrehajtásának ellenőrzésében. Geringer határozta meg azokat a hatóságokat, amelynél panaszt lehetett tenni az egyenes adók helytelen vagy túlzott kivetése miatt, ezeknek a panaszoknak az elintézési módját egy, a pénzügyigazgatósággal közösen kiküldött bizottságban tárgyalták meg. A megyefőnököknek és sz. kir. városoknak átfogó utasítást adott az adókimutatások készítésére nézve. Ugyancsak utasítást adott a politikai hatóságoknak a jövedelemadó bevezetésével kapcsolatban. Általában számos rendeletet dolgozott ki — az országos pénzügyigazgatósággal egyetértésben — az egyenes és közvetett adók, állami monopóliumok és taksák ügyében, s ezeket a hivatalos lapban közzétette. Minthogy a föld használatának egyenlő adóztatásán alapuló telekadóprovizórium a kivitelezés nehézségei miatt csak 1851 végével volt bevezethető, addig is, hogy a dikális adóztatásnak az egyes adózókra, egyes törvényhatóságokra és az államkincstárra nézve jelentkező hátrányait kiküszöböljék, 1850. november 1-től a következő egyenes adókat szedték be: telekadó, házadó, személyi adó és jövedelemadó; ennek érdekében elvégezték az előmunkálatokat és elkészítették a közigazgatási hatóságoknak kiadandó utasításokat. 1850 júniusában már a pénzügyminisztériumnak egy, a közigazgatás minden ágára kiterjedő költségvetést terjesztettek fel a következő évre. Tárgyalásokat folytattak a Kossuth-bankók megváltása és a magyar kincstári utalványok kezelése tárgyában, és mikor a hamisítványok elszaporodtak, különösen a bevont 2 forintosoké, a rendőrség és államügyészség útján a hamisítványok eredetére kutattak. Hogy eleget tegyenek a birodalmi alkotmány határozatainak az egyenlőség elvével kapcsolatban, kijárták a kamarai igazgatásnál azt, hogy a zsidókat ne zárják ki a kamarai bérletekből, hanem ugyanolyan elbánásban részesítsék őket, mint a többi jelentkezőt. Előkészítették egy számviteli ellenőrző hatóság felállítását Magyarországon. Tárgyalásokat folytattak a meglevő országos számvevőségek egyesítése s az addig a helytartótanács alá tartozó adó- és alapítványi számvevőségnek kamarai igazgatás alá helyezése érdekében, amelynek eredményeképpen ez meg is történt. 15* 227
