Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

Ferenc József 1849. június 4-én nevezte ki br. Geringer Károlyt meghatalmazott császári biztossá, Magyarország polgári közigazgatásának élére, Haynau táborszernagy, hadseregparancsnok mellé, és egyben utasította Őt, hogy hivatali működését Schwarzenberg miniszterelnök utasításai szerint azonnal kezdje meg. A miniszterelnök két nappal korábban kelt és az uralkodó által jóváhagyott utasításai szerint a meghatalmazott császári biztos a minisztertanács orgánuma volt, annak alárendelve működött a hadseregparancsnok oldalán és irányította a polgári ügyeket Magyarországon. A folyó ügyeket saját felelősségére intézhette, minden fontosabb, különösen a szervezést illető rendelkezés esetében azonban a hadseregparancsnokkal egyetértésben kellett eljárnia. A legfőbb hadseregvezetést és a kormányzatot Magyarországon továbbra is egységben kellett tartani, a végrehajtó hatalom a hadseregparancsnok kezébe volt letéve. Minden közhirdetményt az ő beleegyezésével és az ő nevében kellett kiadni. A császári biztosnak valamennyi törvényhatóságból azonnal el kellett távolítania minden olyan személyt, aki a császári kormánynak nem volt híve, s azokat „megbízható" egyénekkel kellett pótolnia. Mindent meg kellett tennie annak érdekében, hogy a polgári szervek teljes erővel támogassák a katonai rendszabályokat, és végrehajtsák a biztossági szervek rendelkezéseit, általában pedig minden kormányszerv együttműködjék a forradalom elnyomása és az ország pacifikálása érdekében. A kormányzat megkönnyítésére az országot közigazgatási kerületekre kellett felosztania, és minden kerület élére, a hadseregparancsnok által oda állított katonai parancsnok mellé, kormánybiztost kellett helyeznie, aki neki tartozott felelősséggel. A kormánybiztosokat a minisztérium nevezte ki, ill. erősítette meg állásukban, a császári biztosnak a hadseregparancsnokkal egyetértésben tett javaslata alapján. A korábban alkalmazott királyi biztosok hatásköre megszűnt, amint a császári biztos hivatali működését megkezdte. A császári biztos feladata volt az is, hogy a politikai igazgatás megindítása és újjászervezésének előkészítése mellett, az igazgatás egyéb ágaiban, különösen a pénzügyigazgatás, a posta- és a bányaigazgatás terén, azok szakszerveit támogassa, ez igazgatási ágaknak a megfelelő birodalmi minisztériumok alá rendelését elősegítse, s az ott alkalmazott, politikailag megbízhatatlan személyek eltávolítására befolyást gyakoroljon. Mindez az igazságügyre is állt, e téren is meg kellett teremteni a minisztériummal való rendszeres kapcsolatot, amint azt a viszonyok lehetővé tették. A hadseregbiztossági ügyek egységes irányítására országos főbiztost kellett kinevezni, s vele a császári biztosnak a szolgálat érdekében állandó kapcsolatban kellett állnia. A császári biztosnak állandó hivatali összeköttetésben kellett állnia a kerületi biztosokkal és más közigazgatási szervekkel, valamint a minisztériummal. Ez utóbbinak rendszeresen jelentést kellett tennie minden fontosabb eseményről, s minden, az államigazgatás különböző ágainak jövőbeli szervezése szempontjából jelentős adatot és észleletet javaslataival együtt a minisztérium elé kellett terjesztenie. Ha szükségét látta, bármikor személyesen Bécsbe mehetett a fontosabb ügyek megtárgyalására. Schwarzen-