Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

gári közigazgatás hatásköre igen korlátozott volt, s bár látszólag sok irányú,, buzgó tevékenységet folytatott, ez a tevékenység inkább a külső manipulációra szorítkozott, ami nem párosult érdemleges ügyintézéssel. Az egész hatóság jobbára üres keret maradt, amelyet az események alakulása folytán nem sikerült tartalommal megtölteni. Az iratok között azonban, amelyek részben nem is e keretek között jöttek létre, csak ott megrekedtek, a szabadságharc történetének értékes forrásai is akadnak. Az ideiglenes polgári közigazgatás vezetői — egytől egyig az ókonzervatív párt hívei — a hivatal szervezetét, ügyintézését a volt helytartótanács mintájára építették fel, anélkül azonban, hogy a hatóságnak tanácsjelleget adtak volna. Kiadmányozási joga csak Szőgyénynek, ill. helyettesének, Torkosnak volt. A hivatal elnökségre, az egyes osztályokra s végül a segédhivatalokra tagolódott, ez utóbbiak az irodaigazgató alá tartoztak. Az iratok lajstromozása, irattározása is a helytartótanács mintájára történt, az egyes irattári osztályok neve, az ide besorolt iratok tárgyköre egy-egy helytartótanácsi ügyosztály nevének, tárgykörének felelt meg, s így az iratok több osztályra tagolódnak, mint ahány osztályra a kormányzat szervezetileg tagolódott. A magyar szabadságharc győzelmes tavaszi előnyomulása mind kisebb térre zsugorította össze a kormányzat amúgy is csekély hatáskörét, végül április 22-én vezetői elhagyták Budát, az iratanyagot a fővárosban hagyva. A hó végén Sopronban működtek, majd Bécsújhelyre, végül Badenbe tették át székhelyüket. Haynau a kormányzatot június 17-én föloszlatottnak mondotta ki, s elrendelte az átadás előkészítését. Szőgyény június 20-án küldte át a nála levő (badeni) iratokat és a pecséteket Geringernek, Magyarország új császári polgári biztosának. A kétféle (budai és badeni) iratokat ettől kezdve Geringer irodája kezelte, az iratanyag további sorsa azonos Geringer irataiéval. D 10. ELNÖKI IRATOK 1849 január—június 7 csomó, l kötet, 1 füzet 1—6. Budai iratok (január—április) és badeni iratok (május—június) 6 csomó 7. Badeni általános iratok (május—június) 1 csomó 8. „Jegyzőkönyv és mutató" (iktató és mutatókönyv) 1 kötet 9. „Mutatója a Badenben tárgyalt iratoknak" 1 füzet Szőgyény a hatáskörébe eső ügyekben a császári hatóságok vezetőivel elnökileg levelezett. Elnöki iratai elsősorban a Windischgrátzcel folytatott levélváltásból erednek, valamint Almássy Móric gróffal, az ideiglenes kincstári igazgatóság elnökével, Majláth György országbíróval s az ideiglenes kir. biztosokkal történt iratváltásból. Levelezésben állt a bécsi minisztériumokkal (külügy, földművelés- és kereskedelemügy), Jelacic horvát bánnal, s az egyes osztrák tartományok kormányhatóságaival is. A csehországi és morva—sziléziai kormányzóságok még január végén is a magyar belügyminisztérium címére küldték megkereséseiket, az általuk egyes személyek részére