Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

.adott áttelepülési engedélyeket; ezeket Szőgyény vette át és intézte el. Főleg a Csehországból áttelepülni óhajtó kézműveslegények ügyei fordulnak elő nagy számmal. Sőt tárgyalás alá vett olyan ügyeket is, melyekben a magyar külügyminiszter írt át a belügy- vagy igazságügyminiszternek, mintegy a 48-as kormány ideiglenes jogutódjának tekintette magát. Szőgyény elnöki irodájában iktattak és az irattárban helyeztek el olyan 48-as iratokat is, melyek a nemzeti szabadságharc ügyével kapcsolatosak, ezek ügyében természetesen intézkedés nem történt. Így pl. Nagybánya város közönsége az árulás vádja ellen védekezik azzal kapcsolatban, hogy Húrban csapatainak megadta magát. Zomborból jelentik, hogy lovakat ajánlottak fel a nemzeti seregnek. 48-as országgyűlési meghívók is feküsznek az iratok között. Az iratok tárgya különböző: az általánosan elnökileg kezelt személyi ügyeken {állásfolyamodványok, hivatalnokok eskütétele) és útlevélügyeken kívül a folyó közigazgatás apróbb ügyeivel is találkozunk itt. A Nemzeti Múzeum, Nemzeti Színház személyi és pénzügyei is foglalkoztatták Szőgyényt. Főképpen azonban az adókivetés ügye (az iratok között fekszik egy adókivetési-tervezet). Az ő feladata volt Windischgrätz rendeleteit a kir. biztosok útján az alsóbb hatóságokhoz továbbítani. Szőgyény Budáról történt menekülésekor elnöki iratait is visszahagyta. Az első iratcsomó élén fekvő „Verzeichnis der Szögyényischen Acten, welche die Registratur der gewesenen k. ung. Statthalterei übernommen hat" ekkor készülhetett. A jegyzékben a Budán iktatott iratok szerepelnek 1—558. számig. A jegyzék az évet, iktatószámot és darabszámot tünteti fel. A menekülés óta Szőgyény hivatali működése teljesen formális jellegű volt, s csak puszta adminisztrációra szorítkozott. ' Májusban több olyan irat futott be a hadsereg-főparancsnokság pozsonyi főhadiszállására, melyek a megszűnt politikai osztály rendeleteire hivatkoztak, s melyeket a hadsereg-főparancsnokságon nem tudtak elintézni, ezeket Susan tábornok megküldte Szőgyénynek Badenbe, ahol egyszerűen „jegyzékbe vették". Az iratok általában iktatószámaik rendjében követik egymást, némelyiket azonban egy ugyanarra az ügyre vonatkozó későbbihez csatolták. A 901. iktatószámtól kezdve két párhuzamos sorozat van, az egyik a budai iratoké, a másik a menekülés után iktatott iratoké, ezekhez külön iktató- és mutatókönyv készült, ami az iratok mellett fekszik. Budán 1—558. iktatószámig haladtak, Badenben 901—967-ig. Az elnöki iratok után, az utolsó iratcsomó végén a badeni általános iratok vannak elhelyezve. Ezekhez is külön iktató- és mutatókönyv tartozik: „Jegyzőkönyve az alapítványi, pénztári, zálogházi, egyházi, tanulmányi s közigazgatási osztályokban előfordult tárgyaknak 1849. évi május hó elejétől fogva", amely az iratcsomóban fekszik. Az iratok a 3001—3055. iktatószámokat viselik. Ezeket már legtöbbször nem tudták érdemben elintézni, egyszerűen rájuk vezették, hogy „jegyzékbe vétetik", „a béke beállásáig jegyzékbe vétetik". Főleg gr. Zichy Ferenc pozsonyi kir. biztostól, meg a Bécsbe menekült sott ügyködő Almássy Móric kamarai igazgatótól érkeztek beadványok. A badeni elnöki és általános iratokhoz közös mutató is készült.