Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
a magyar országgyűléshez, 7 s ebben kimondja, hogy az országgyűlést feloszlatja, Jelacicot megteszi teljhatalmú képviselőjének Magyarországon és a hadsereg főparancsnokának ugyanott és Erdélyben, az országot ostromállapotba helyezi, és a vármegyei, városi és kerületi gyűlések tartását ideiglenesen felfüggeszti. Ugyanakkor azt is megígéri, hogy a birodalom országainak és népeinek egymáshoz való viszonyát „törvényes úton" rendezik majd, a birodalom egységének megóvásával és a népek egyenjogúsága elvének alapján. Bár a bécsi októberi forradalom röviddel ezután menekülésre készteti a kormányt, Windischgrätz Alfréd herceg táborszernagy, az ellenforradalmi erők vezére csakhamar beveszi Bécs városát, s ott az ellenforradalmi erők kezébe juttatja a hatalmat. Ezután az események gyorsan követik egymást: november 21-én Windischgrätz sógora, a konzervatív Schwarzenberg herceg kerül a korábbi miniszterelnök helyébe, december 2-án az uralkodásra alkalmatlan V. Ferdinánd helyett az ifjú Ferenc József lép a trónra, s végül, december 15-én Windischgrätz hadai megindulnak Magyarországra, hogy a magyar forradalmat is vérbe fojtsák. Ez utóbbi esemény teremti meg az alapot ahhoz, hogy a magyarországi kormányzat történetében új, ellenforradalmi korszak vehesse kezdetét, s ebben a korszakban a bécsi abszolutizmus Magyarországon is berendezkedhessek. Az abszolutizmus korának kormányzata — bár 1848-at megtagadta — azzal, hogy a forradalom örökébe lépett, szükségszerűen végrehajtójává vált a forradalom egyes vívmányainak. A politikai igazgatás szervezetének kiépítése Magyarországon tulajdonképpen az abszolutizmus korában ment végbe. Ekkor kísérelték meg első ízben a közigazgatás és a bíráskodás szétválasztását Montesquieu elveinek és a polgári igényeknek megfelelően. Bár ez a kísérlet egyelőre nem járt sikerrel, s a politikai igazgatás a maga önállóságát nem tudta megőrizni, a kiegyezés után a magyar országgyűlés rövidesen törvénybe iktatta a jogszolgáltatásnak a közigazgatástól való elkülönítését és a bírói függetlenséget. A kiegyezés után kiépülő magyar államszervezet más vonatkozásokban sem jelentette az abszolutizmuskori államkormányzat elveivel való teljes szakítást; a magyar polgári állam az osztrák és a magyar uralkodó osztályok kompromisszumainak eredményeképpen jött létre. Az abszolutizmus korszaka kormányzattörténeti szempontból két, egymástól élesen elkülönülő részre oszlik: a birodalmi centralizmus és az októberi diploma korára. Az elsőre az országnak a Habsburg-birodalomba való teljes beolvasztására irányuló törekvés, a másodikra az ókonzervatív, 1847-es alapokon történő restaurációs kísérlet jellemző. Miután bebizonyosodott, hogy az ókonzervatív kormányzatnak Magyarországon éppúgy hiányzik a szilárd társadalmi bázisa, mint ahogy ilyet a centralista kormányzat sem tudott kiépíteni a maga számára, a Habsburg központi hatalom a magyar uralkodó osztállyal való kiegyezésre kényszerült. 7 Manifestumok és Szózatok 6—8. 1.
