Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
A kormány attól tartott, hogy a jogfolytonosság azonnali helyreállítása, forradalomhoz vezetne. Az országgyűlés vezérférfiai, Deák Ferenc és gróf Andrássy Gyula, ezzel szemben azon az állásponton voltak, hogy az országban a rend fenntartását és a birodalom létérdekeinek biztosítását a nemzet képviselői csak az alkotmányos viszonyok talaján garantálhatják. Az országgyűlést megnyitó trónbeszédre adott képviselőházi válaszfelirat az októberi diplomát és a februári pátenst elvetette, s a pragmática sanctióból indult ki. Az 1848-i törvények életbe léptetését, felelős miniszterekből álló parlamenti kormány kinevezését és a törvényhatóságok jogainak helyreállítását követelte, abból az elvből indulva ki, hogy a törvényeket alkotni, módosítani vagy eltörölni csak törvényes úton, vagyis a király és nemzet egyetértésével lehet. A Deák által fogalmazott válaszfelirat szövege megállapítja, hogy Magyarországon még mindig abszolút rendszer uralkodik a közigazgatás minden ágában. „Két, egymástól független tisztviselői testület viszi hazánk területén a közigazgatást, melyeknek egyike sem alkotmányos, sőt egyike azonfelül idegen is, amennyiben a magyar kormányhatalomtól semmi függésben nincsen". Az országgyűlés ebben a helyzetben nem hajlandó az 1848-i törvények revíziójáról tárgyalni, bár elismeri, hogy azok életbe léptetése sok nehézséggel járna. „Tudjuk, hogy azok után, mik tizenhét év óta befolyásunk nélkül történtek, az átmeneti korszaknak sok nehézségei lesznek; tudjuk, hogy a közigazgatás több ágainak tettleges átvétele s rendezése hosszabb időt igényel, és talán némi bonyodalmakkal is jár, melyeknek tisztába hozatala nagy óvatosságot fog kívánni. De még e tekintetek sem teszik múlhatatlanul szükségessé az abszolút rendszernek további fenntartását, nem zárják ki annak lehetőségét, hogy alkotmányunk tettleg éljen azalatt is, míg az egyes törvények módosítása felett tanácskozunk". 142 A felirat merev jogi álláspontja ellenére is lényeges közeledést tartalmaz a kiegyezés megvalósítása felé; elismeri Ausztria és Magyarország között fennálló bizonyos közös viszonyok létezését, s azok rendezését határozottan megígéri; „...fogunk igyekezni, hogy oly javaslatot terjesszünk Felséged elé,., mely alkotmányos önállásunkat is megóvja, s a birodalom életföltételeinek is megfeleljen." 143 Deák az uralkodónak tett ígéretet komolyan vette, s a felirat elküldése után azonnal hozzá is fogott annak beváltásához; 1866. február 28-án tett indítványára a képviselőház bizottságot küldött ki a közös ügyek iránti javaslat kidolgozására. így jött létre a közös ügyek meghatározására alakult. 67 tagú bizottság, majd május 4-én, annak 15 tagú operatív albizottsága. A közösügyi bizottság működése mindenesetre a törvénymódosítás irányába mutatott, tárgyalásait azonban éppen az a körülmény nehezítette meg, hogy nem volt közvetlen kapcsolata a bécsi kormánnyal, hogy nem volt magyarminisztérium, amely az osztrák féllel a közös ügyek rendezéséről hivatalosan tárgyalhatott volna. Andrássyék a bizottság működésének érdekében is sürgették a magyar minisztérium kinevezését. A kormány hallani sem akart az országgyűlés követeléseiről addig, amíg az uralkodói jogok és a birodalmi érdekek az 1848-i törvények megfe142 Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei III. Bp. 1889. 397. 1. 1/13 I. m. 392. 1.
