Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

megszorítását javasolta. Február 6-i elnöki levelében azt írja a főkancellárnak, hogy a megyék és városok, az új szervezés megtörténte után, immár „kellő higgadtsággal és igazságszeretettel" tudnának a politikai bűntényekben is eljárni. A katonai bíróságok a hozzájuk utalt nem politikai jellegű bűnperekben már eddig is a legtöbb esetben a megyei közegeket kérték fel a nyomozás és elővizsgálat lefolytatására, s maguknak csupán a végtárgyalást és ítélethozatalt tartották fenn. Pálffy azt indítványozta, hogy — különös tekintettel a közjogi kérdések küszöbön álló végső rendezésére — szüntessék meg a katonai bíróságok illetékességét a polgári egyénekre nézve általában, a sajtóvétségeket kivéve, amelyek iránt külön rendelkezésre lenne szükség. A magyar polgári bíróságok ugyanis nem ítélkezhettek az országbírói értekezlet határozatai folytán Magyarországon hatálytalanított osztrák sajtótörvény alapján, az 1848. évi magyar sajtótörvény visszont azok közé a törvények közé tartozott, amelyeket az uralkodó életbe léptetésük előtt az országgyűléshez utalt revízió végett. Forgách is úgy vélte, hogy csak a kedélyek ingerültségét élesztené a kormány, ha a bíráskodás terén addig követett gyakorlatot továbbra is fenntartaná. A közönségnek különösen szemet szúrt a haditörvényszékek sajtóvétségek terén követett eljárása, amely a provizórium kezdete óta inkább szigorúbbá vált, mintsem enyhült. A katonai bíróságok az ilyen ügyeket egy idő óta a közigazgatási közegek teljes mellőzésével, sőt azok előzetes tudomása nélkül intézték. Forgách szerint nem álltak már fenn teljes mértékben azok a veszélyek, amelyek a rendkívüli intézkedéseket szükségessé tették. A közbiztonság és rend helyreállt az országban, az államra és közbiztonságra veszélyes bűncselekmények száma a haditörvényszékek időszaki kimutatásai szerint a provizórium kezdetétől fogva csekélynek mutatkozott s azóta is állandóan fogyott; a bűnvádi eljárások sok esetben megszüntetéssel vagy a vádlott felmentésével végződtek. Miután a kormány közegeinek a felsőbbség iránti feltétlen engedelmessége biztosítva volt, a kivételes helyzet megszüntetése az állam számára egyenesen kívánatosnak látszott. Pálffy és Forgách terve egyelőre mégsem valósulhatott meg, mégpedig ezúttal — sajátságos módon — nem az osztrák, hanem a magyar részről megnyilvánuló ellenállás miatt. Forgách ugyanis megkérte az országbírót, mondjon véleményt arról az ideiglenes sajtórendszabályról, amit ő a kancellárián kidolgozott, hogy majd a katonai bíráskodás megszüntetése alkalmával Magyarországon életbe léptesse. Egyben azt is megkérdezte tőle, milyen törvények alapján ítélnének a polgári bíróságok a hozzájuk utalt bűnperekben, s mennyiben nyújtanának a hazai büntetőjogi intézmények biztosítékot az állam számára, hogy a kérdéses bűntények és vétségek nem maradnak majd megtorlatlanul. Andrássy György országbíró június 30-án kelt válaszának a lényege az, hogy inkább maradjanak a kérdéses bűnperek a katonai bíróságoknál. Az ideiglenes sajtórendszabály életbe léptetését azért nem tartotta célszerűnek, mert Magyarországon ellenszenvvel fogadtak minden egyoldalú, nem a maga törvényes útján keletkezett intézkedést, s bár a magyar zsurnalisztika képviselői feltehetően szemet hunynának egy olyan rendszabálynál, amely őket a haditörvényszékek páratlanul szigorúbb hatósága alól felszabadítaná, a törvények alapján működő Kúria semmi esetre sem hagyna magára nyomást gyakorolni. Andrássy megítélése szerint a po-