Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

litikai bűnpereknél gyakorlatilag nem lehetett a magyar törvények szerint eljárni. Voltak ugyan ilyen törvények, sőt részben szigorúbbak az osztrá­koknál, de ,,a magyar államjog indefiniált mai mivoltában — a helyzet kény­szerűségénél fogva — politikai bűnként kellenék tekinteni azt, mit az or­szág törvényei vétségnek el nem ismernek". A provizóriumkori helyzet jo­gilag nem volt az októberi diploma előttivel összehasonlítható: akkor az ország alkotmányát nem létezőnek nyilvánították, az októberi diploma vi­szont visszaállította azt, s a provizórium idejére csak részben függesztették fel. Amit abból fel nem függesztettek, az teljes mértékben fennállt a provi­zórium alatt is, nemcsak jogilag, hanem de facto is, így pl. a bíráskodás al­kotmányos eljárás szerinti módja. A bírósági hatáskört részben korlátozták ugyan, de a bírákat nem kényszerítették törvénysértésre. Ha azonban őket kivételes rendszabályok szerinti bíráskodásra kényszerítenek, az esetben az alkotmány körét túllépnék, amit mint alkotmányos bírák, nem tehetnek. Andrássy Forgáchnak mindössze ahhoz a javaslatához csatlakozott, hogy a katonai bíróságok közönséges sajtóvétségek esetén csak az illető közigazga­tási hatóság felhívása következtében indíthassanak eljárást (azokban a saj­tóügyekben, amelyek felségsértésnek vagy közcsendháborításnak minősültek, a katonai bíróságok kötelesek voltak minden felhívás nélkül is, hivatalból eljárni). Amennyiben a sajtóvétségek feletti ítélkezést mégis elvonnák a haditörvényszékektől, Andrássy amellett szólt, hogy azokat inkább sorol­ják kivételesen, fegyelmi úton a közigazgatás teendőihez. E célból bizottsá­gokat lehetne alakítani a helyhatóságok kebelében, s ezektől a feljebb vitel egy a helytartótanácsnál felállítandó sajtóosztályhoz történhetnék. Ennél azonban célszerűbbnek vélte a helyhatósági élet felélesztését, mert ez eset­ben — írja — a kormány azok támogatásából meríthetné erejét, akiknek be­folyását jelenleg a közügy kárára nélkülözni kénytelen. 121 Andrássy tehát azért kívánta a katonai bíróságok kivételes hatáskörének további fenntar­tását, hogy a polgári bíróságok eljárásának alkotmányos módját megőriz­hesse. S míg az alkotmány teljes helyreállításával új törvények alkotásának rendes módja nincs adva, addig, a kiegyezés érdekében óvott minden kivé­teles jogszabálytól. Kétségtelen tény, hogy a nagyrészt feudális jellegű magyar jogrendszer a kor viszonyainak már egyáltalában nem tudott megfelelni. Amikor az ok­tóberi diploma a régi magyar bírósági szervezetet visszaállította, s amikor az országbírói értekezlet a régi magyar törvények érvényét nagy részben felélesztette, az egész hazai jogszolgáltatást egyrészt alkotmányos alapra he­lyezte, másrészt azonban gyakorlatilag válságos helyzetbe juttatta. A bíró­ságok működése vontatottá lett, s modern polgári törvények hiánya a gaz­dasági élet gátjává vált, úgy hogy különösen a kereskedelmi és iparkama­rák az osztrák kereskedelmi és váltótörvény visszahozatalát sürgették. Eb­ben a helyzetben az uralkodó 1862. augusztus 16-án elrendelte a polgári és büntetőjog minden ágát átfogó törvényjavaslatok elkészítését, hogy azok majd királyi propozíciókként legyenek az országgyűlés elé terjeszthetők. Forgách az akkori országbíróval, Apponyival egyetértésben Pesten konfe­renciát kívánt összehívni e célból, s erre az országgyűlési pártok vezetőit is

Next

/
Thumbnails
Contents