Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

nemességvizsgáló bizottság (commissio investigationis nobilium, commissio nobilitaris) nézte át a megyéktől beérkezett jelentéseket, vizsgálati jegyzőkönyveket, névsorokat, a nemesség igazolására benyújtott okiratokat. A nemességvizsgáló bizottság 1725-ben már működött. (1754-ben 6 tanácsosból és egy titkárból állott.) Utasítást 1754-ben kapott, amikor az uralkodó a harmincas években ellanyhult nemességvizsgálat újrakezdését és lehető gyors ütemben való befejezését sürgette. A nemességvizsgálat gyors lefolytatása az uralkodónak az adózás miatt állott érdekében; mert azoknak, akik a nemességüket nem tudták igazolni, természetesen megszűnt a nemesi adómentességük s adózniuk kellett. A nemességvizsgálat alá kerülőknek viszont elsőrendű érdekük volt, hogy kiváltságos helyzetüket megtarthassák^ nemességüket igazolni tudják. A nemességvizsgáló bizottságot 1769-ben, az előadói rendszer bevezetésekor megszüntették, de nemsokára újra megalakult s a 70-es és 80-as években már ismét működött. A bizottság foglalkozott a megyéktől beérkezett nemességvizsgálati anyaggal, ez kísérte figyelemmel a nemességvizsgálat előhaladását a megyékben s adott véleményt a tanácsnak a megvizsgált ügyekről; véleménye alapján készültek el a tanácsnak a nemességi ügyekben készített felterjesztései az uralkodóhoz. Az állag túlnyomó része magára a nemességvizsgálatra vonatkozó iratokból (a helytartótanácsnak a megyékhez küldött felszólításai, a megyék válaszai, a megyék nemességvizsgálati jegyzőkönyei, nemesi névsorok, nemességet igazoló oklevelek másolatai, a nemességvizsgáló bizottság jegyzőkönyvei) áll, kisebb része pedig az armális nemeseknek a megyék házipénztárába történt adózására, az armálisták és a megyék ezzel kapcsolatos ellentéteire, a 32 teleknyi birtokok adományozására, armális nemesség adományozásra, a kihalt családok nemesleveleinek bevonására és a megyei levéltárakba helyezésére vonatkozó iratokból áll. Forrásanyagot ad tehát az állag a nemesség alsóbb rétegeinek a helyzetére is. Az állagban a 30-as és 40-es évekből — minthogy ezekben az években úgyszólván szünetelt a nemességvizsgálat — kevesebb irat van, mint a korábbi és későbbi évekből. Az iratok mellékleteiként sok 16—17. századi nemeslevél-másolat található az állagban. Az állag rendezett; három sorozatra oszlik. Az ,,Acta comitatuum" sorozatban az iratok megyék szerint vannak csoportosítva. A megyék latin neveik szerint betűrendben következnek egymás után. A megyéken belül az iratok iratfajták, illetve tárgyak szerint vannak elhelyezve: először a megyéktől beküldött vizsgálati jegyzőkönyvek (investigatio), azután a nemesi névsorok (catalogus), a nemességvizsgáló bizottság jegyzőkönyvei (protocollum commissionis nobilium), a megyével és az uralkodóval a nemességvizsgálat ügyében folytatott levelezés (acta generalia), az egyes családok nemességére vonatkozó iratok (acta familiarum nobilium), családok vagy helységek szerint tagolva és végül a nemességet bizonyító okiratmásolatok (documenta nobilitaria) következnek egymás után. Nem minden megyénél van meg valamennyi ilyen csoport; egyes megyéknél pedig esetleg más csoport is van (pl. armálisták adózására vonatkozó iratok). Ezeken a csoportokon belül az iratok időrendben vannak, kivéve a dokumentumokat; ezeket ugyanis a családnevek betűrendje szerint sorolták be. (A megyéken belül eredetileg^ fasciculusokra volt tagolva a sorozat, egy-egy fasciculus kb. egy-egy előbb*