Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Judaeorum", a „Lad. A—B" és a „No. 1—143" lajstroma 1727—1779 1 kötet Az „ Index actorum in puncto taxae tolerantialis Judaeorum" c. lajstrom töredékes fogalmazványa . 1725—1779 1 füzet „Idealia Judaeorum", az „Idealia No. 1—12" mutatója 1725—1783 1 kötet Ez az állag a helytartótanácsnak a magyarországi zsidók ügyeire vonatkozó 1725—1783. évi iratait tartalmazza. A zsidók ügyeivel, helyzetük szabályozásával ebben az időben sokat foglalkozott az államhatalom. III. Károly és Mária Terézia a zsidók számát az országban korlátozni akarta, meg akarta akadályozni bevándorlásukat, eltiltotta a zsidókat a földesurak által élvezett kisebb királyi haszonvételek: a regálék (vendéglő, pálinkafőzés, vám, rév, malom) bérletétől, elrendelte, hogy a bányavárosokban és környékükön hét mérföldes körzetben ne tartózkodhassanak zsidók. E rendeletek csak részben valósultak meg: a zsidók száma az országban nem csökkent, sőt jelentősen emelkedett, a bérletekben sok helyütt megmaradtak; leginkább a bányavárosok körzetéből való távoltartásuk valósult meg. (Ez utóbbinak célja az volt,, hogy ne legyen módjuk a zsidóknak a kincstárra káros kereskedést folytatniuk a nemesfémekkel.) Mária Terézia azon az alapon, hogy a király jogai közé tartozik a zsidókat az országban megtűrni, vagy kiűzni, megtűrésük fejében külön adót, ún. türelmi taxát (taxa tolerantialis) vetett ki rájuk. Türelmi taxa már régebben is volt, először I. Lipót vetette ki a zsidókra 1698-ban, de a következő évtizedekben nem folyt be pontosan, nem fordítottak rá elegendő gondot. Rendszeres és komoly bevétellé ekkor, Mária Terézia uralkodása alatt vált a türelmi taxa; ő 1749-ben vegyes bizottságot nevezett ki ennek a kérdésnek intézésére. (A bizottság elnöke egy kamarai tanácsos, tagjai két helytartótanácsi és egy kamarai tanácsos voltak.) Ez a bizottság 1749-ben a zsidóknak Pozsonyban megjelent képviselőivel megegyezett abban, hogy a zsidók évente 20 000 ft türelmi taxát fognak fizetni, amelyet törvényhatóságonként ők maguk vetnek ki egymás között és ők is hajtják be. Ettől kezdve rendszeressen beszedték a- türelmi taxát s összegét — amelyet néhány évre szóló hatálylyal szoktak megállapítani — a későbbi évtizedekben többször fel is emelték: 1755-ben 25 000 ft-ra, 1760-ban 30 000 ft-ra, 1772-ben 50 000 ft-ra, 1778-ban 80 000 ft-ra. (A türelmi taxa nem az egyetlen adó volt, amelyet a zsidók fizettek; ,,Schutzgeld"-et kellett fizetniük a földesúrnak, akinek védelme alatt állottak; adózniuk kellett a megye, vágy város házipénztárába s ezenkívül a hadiadó céljára is.) Az 1749-ben a türelmi taxa ügyének intézésére felállított bizottságot (commissio in negotio taxae tolerantialis) Mária Terézia később helytartótanácsi tanácsos elnöklete alatt állandósította és hatáskörébe utalta a zsidók összes ügyeit. (1754-ben a bizottság két helytartótanácsi tanácsosból, egy kamarai tanácsosból és egy kamarai titkárból állott.) 1769ben a bizottság beleolvadt a gazdaságügyi bizottságba; ennek ülésein akkor, amikor a türelmi taxa kérdését tárgyalták, kamarai kiküldött is részt vett. A zsidók számának s a türelmi taxa összegének megállapítása céljából a helytartótanács a megyékkel időnként összeírásokat készíttetett, amelyekben pontosan fel kellett tüntetni az egyes zsidó családok vagyoni helyzetét, foglalko-