Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

zását, jövedelmét. A zsidók mind egyéni ügyeikben, mind pedig közös, valamennyiüket érintő ügyekben gyakran fordultak a helytartótanácshoz kérés-' sel, panasszal — pl. taxamérséklésért kereskedésük megakadályozása miatt, egymás elleni követeléseik ügyében stb. —, amit a helytartótanács azután rendszerint az illető törvényhatóságtól bekért vélemény alapján intézett el. Az állagban legbővebben Mária Terézia korából vannak iratok. Az iratok nagy része a türelmi taxával kapcsolatos irat, zsidóösszéírás. Ezek mellett a zsidók egyéb — az előbbiekben részben már említett — ügyeire: bevándorlásukra, gazdasági tevékenységük szabályozására, egyes helyekről való kitiltásukra, zsidó gyermekek megkeresztelésére stb. vonatkozó iratok is vannak az állagban. (Zsidó gyermekek megkeresztelésére vonatkozó iratok az ,,Acta religionaria"-ban is találhatók.) Vannak ezenkívül keresztényeknek Morvaországból való bevándorlásával kapcsolatos, iratok is. Az „Idealia" sorozat, amely 1783-ig terjed, II. Józsefnek a zsidók oktatására és helyzetük rendszeres szabályozására vonatkozó rendeleteit is tartalmazza, amelyek az előző királyi rendeleteknél sokkal előnyösebb helyzetet biztosítanak a zsidók számára. Az állag rendezett. Az iratokat eredetileg két sorozatba, a „Ladula A—B" és az „Idealia No. 1—12" sorozatba osztották be. A „Ladula A—B" sorozatot két ladulára (A és B ladulára), a ladulákon belül fasciculusokra s a fasciculusokon belül numerusokra tagolták s a fasciculusokat ladulánként újrakezdődő sorszámokkal, a numerusokat pedig fasciculusonként újrakezdődő sorszámokkal látták el. A ladulákra és fasciculusokra való tagolásban elvi szempont nem érvényesült. Egy-egy numerusba az egy-egy tárgyra — olykor azonban több tárgyra — vonatkozó iratokat tették, több évből, időrendben. Néhány numerusban még további, ligatúrák szerinti tagolódást vezettek be, egyes ligatúrákon belül pedig az ABC betűivel jelölt egységeket alkottak. Egy ligatúrában rendszerint egy iratfajtába tartozó iratokat (pl. megyék információit), olykor azonban több iratfajtába tartozó iratokat helyeztek el. A ligatúrán belüli, az ABC betűivel jelölt egységek egy-egy egyedi ügyet foglalnak magukban. A „Ladula A—B" sorozatból utóbb egyes numerusokat, illetve fasciculusokat kiemeltek s ezeket olyan sorrendben, ahogyan itt voltak, sorszámokkal látták el; így jött létre a „No 1—143" sorozat. Akiemelt numerusokon, illetőleg fasciculusokon belül az iratok sorrendje változatlanul maradt. Az „Idealia No. 1—12" sorozatba az elvi jelentőségűnek tekintett iratokat tették. Ez a sorozat numerusokra tagolódik. Egy-egy numerus egy ügyiratot vagy — és ez a gyakoribb eset — több, hasonló tárgyú ügyiratot foglal magában. A numeruson belül az ügyiratok időrendben következnek egymás után. (Egy-egy ügy iratai úgy vannak összerakva, hogy a legkorábbi irat van első helyen.) A „Ladula A—B" és a „No. 1—143" sorozat az „Index actorum in puncto taxae tolerentialis Judaeorum" című lajstrom segítségével használható. Ez a lajstrom az iratok eredeti „Ladula A—B" sorozatbeli rendjében haladva irattári egységenként számba veszi az iratokat, megadja tárgyukat, évüket és jelzetüket: a ladulát, fasciculust, numerust s ahol van, a ligatúrát és betűt is. A „No. 1—143" sorozatba áttett iratoknál az új numerus-jelzetet is megadja és a lajstrom elején külön táblázatban közli az áttett iratok ere-