Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

jesztések (relationes commissionum et consiliariorum), az uralkodóhoz intézett felterjesztések (repraesentationes) és a helytartótanácsi rendeletek (intimata). Ha az ügyben valamilyen irat érkezett vagy kiment, a megfelelő rovatban feljegyezték a keltét, továbbá, hogy ki küldte, vagy kapta. Az alsó hatóságoktól érkezett válaszok (responsa) dátumát külön rovatban is feljegyezték. Végül külön rovatot hagytak a helytartótanácsi kiadványok (expeditiok) részére, ahová a fogalmazat hátlapjára írt hónapot és számot írták be. 1754- ben a kézikönyvet tanácsülések szerint vezették: feltüntették a tanácsülés napját, feljegyezték az egy tanácsülésen megtárgyalt ügyeket s ezeket ülésenként újra kezdődő sorszámokkal látták el. A rovatok számát kettőre csökkentették; az egyikbe a tárgyat írták be, a másikba az ügyirat egyes iratait vezették be keltük rendjében, feltüntetve alaki jellegüket (pl. intimatum), a beküldőt, illetve címzettet és napi keltüket. 1755- ben a kézikönyv beosztásában az ügyintézésben 1754-ben bevezetett bizottsági rendszernek megfelelően változás történt. Részekre osztották a kézikönyvet, mindegyik bizottság külön részt kapott; továbbá külön részekben jegyezték fel azokat az ügyeket is, amelyek állandóan és az egész ország területén foglalkoztatták a helytartótanácsot, fgy az 1755. évi kézikönyv a következő részekre tagolódik: 1. katonai szállítások, fuvarok, 2. katonai ügyek általában, 3. a rendes és rendkívüli hadiadó, katonai kihágások következtében járó kártérítések elszámolása, 4. a számvevőbizottság ügyei, 5. a győri püspökség gondnokságát intéző bizottság ügyei, 6. a lelkészpénztári bizottság ügyei, 7. a kegyes alapítványi bizottság ügyei, 8. a vallásügyi bizottság ügyei, 9. a nemességvizsgáló bizottság ügyei, 10. a vámügyi bizottság ügyei, 11. az egészségügyi bizottság ügyei, 12. a gazdaságügyi bizottság ügyei, 13. a zsidók türelmi taxáját intéző bizottság ügyei, 14. könyvvizsgálat, 15. perek kivonatai, 16. új polgárok jegyzékei, 17. iparosok és keresztény kereskedők, 18. török és görög kereskedők, 19. vegyes ügyek, 20. félretett ügyek. Az egyes részek címe nemcsak a részek elején van feltüntetve, hanem a rész •első lapjához ragasztott kiálló pergamendarabkán is. A kézikönyveknek ez a részekre osztása 1769-ig tart, de a részek száma és sorrendje időnként változik. Az egyes részeken belül megtartották a korábbi rendszert, azaz a tanácsülések szerint haladtak, feltüntetve a tanácsülés napját s az egy tanácsülésen letárgyalt ügyeket ülésenként újra kezdődő sorszámokkal látták el. (Olykor több hasonló tárgyú ügyet ugyanazon sorszámmal láttak el, de ilyenkor az ügyeket az ABC betűivel különböztették meg egymástól.) Az ügyek tárgyát itt is áz első rovatba írták be. Az ügyiratba tartozó iratokat azonban nem egyszerűen keltük rendjében vették számba, mint 1754-ben, hanem külön rovatba írták az ügyben érkezett iratokat (a beadványokat) és külön rovatba az ügyben kiküldött iratokat (a kiadványokat), feltüntetve az irat küldőjét, illetve címzettjét és a keltét. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az ügyirathoz tartozó iratokat az iratváltás rendjében sorszámokkal látták el. Az ügy tárgyalását elindító irat kapta az l-es számot, az ennek következtében a helytartótanács által kiadott rendelet a 2-est, az erre a rendeletre befutott jelentés (pl. megyei jelentés) a 3-ast. Ha a 2-es rendelet történetesen több megyéhez ment ki, az arra beérkezett jelentések keltezésük időrendjében a 3-as, 4-es, 5-ös stb. számot kapták. 1757-től kezdve mindegyik tárgyi csoport elején egyszerű időrendben jegyzékbe foglalták az új ügyeket kezdő iratokat,