Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
a gyorsabb áttekintés érdekében. 1756-tól kezdve a tárgyrovatban feljegyezték az előiratokat és az azon évbeli kapcsolatos ügyiratokat is. Az ügyintézés 1769-i reformja, amely a bizottsági rendszer helyett az előadók munkájára helyezte a súlyt, természetesen megváltoztatta a kézikönyvek beosztását is. Az 1769. évi kézikönyvben még megvan az 1755-ben bevezetett, bizottságok, illetve tárgyak szerinti csoportosítás, de az ügyiratok egy része már előadók szerint van bevezetve. 1770-től kezdve azután a kézikönyvek előadók szerint tagolódnak. Minden előadónál minden új ügynek, amelynek elintézésével az elnök megbízta, új számot adtak. Ezen a számon belül az iratokat ugyanúgy jegyezték be, mint az 1755—1769. évi kézikönyvekben, vagyis külön rovatban a beadványokat, külön rovatban a kiadványokat s az iratváltás rendjében sorszámokkal látták el őket. Az 1770—1782. években az előadók rendi állásuk szerinti két csoportban (főnemesek és köznemesek) s ezeken belül szolgálati rangsoruk szerint következnek egymás után a kézikönyvekben; 1783-ban pedig a rendi állás és szolgálati rangsor figyelmen kívül hagyásával, de nem is betűrendben következnek egymás után. Az előadók neve az egyes részek első lapjához ragasztott kiálló pergamendarabkán ki van vetítve. 1771-től kezdve eleinte csak a kiadványoknál, majd a beadványoknál is fel van tüntetve az irat helytartótanácsi iktatószáma is. Az 1770— 1779. évi kézikönyvekben minden ügyiratnál feljegyezték, hogy azt a „Protocollum generale"-ba mely címszó alatt és milyen napi kelettel vezették be. Minden egyes kézikönyvhöz mutató készült, amelyet egybekötöttek a kézikönyvvel. A mutató 1753-ban csak a nevek és tárgyi címszavak első betűjére szorítkozó betűrendben van szerkesztve. 1754-től kezdve — hasonlóan a „Protocollum generálé" mutatójához — itt is minden betűnél külön-külön rész van az egyes megyék, városok és az egyéb hatóságok számára s csak ezután következik a többi nevek és tárgyi címszavak együttes csoportja. A mutató mindig, a kiadóhivatali irattárolás és a kézikönyv ezt tükröző rendszerének megfelelően közli az irat tárgya mellett azokat az adatokat, amelyek alapján az irat abban az évben kikereshető volt a kiadóhivatalban levő iratok közül, illetve amelyek alapján a rávonatkozó bejegyzés a kézikönyvben megtalálható, fgy 1753-ban egyes iratoknál a kézikönyv lapszámát és a tételek laponkénti sorszámát, más iratoknál az egész esztendőn végigfutó ún. fasciculus-számot, vagy pedig a kézikönyv lapszámát, a laponkénti sorszámot és a fasciculusszámot adja meg. 1754-ben a tanácsülés napi dátumát és a tanácsülésenként kezdődő sorszámot adja meg. Az 1755—1769. években a tanácsülés dátumán és a tanácsülésenként újra kezdődő sorszámon kívül a bizottság, illetve a tárgyi csoport nevét is megadja. Az 1770—1783. években az előadó nevét és az előadónként újra kezdődő sorszámot adja meg. Az iratok ma már nem abban a rendszerben vannak felállítva, amelyet a kézikönyv mutat, minthogy az iratokat az irattár részben az alaki, részben a tárgyi állagokba osztotta be. Csak az 1780 és 7 1783 közötti iratok nagy része maradt olyan rendszerben, amelyben azokat a kiadóhivatal kezelte: az ún. ,,Acta secundum referentes" állagban. Az 1780—1783. évi kézikönyv tehát . segédkönyvül használható az „Acta secundum referentes" az évi irataihoz. Ezenkívül a 1764—1779. évi iratokhoz is bizonyos mértékig használható a kézikönyv; az 1764—1779. évi kézikönyvekbe ugyanis — bár nem rendszeresen — utólag bejegyezték az iratok jelzetét is.
