Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

pénzeiről félévenkint, a püspöki szemináriumok papnövendékeiről, a lelkipásztorkodó szerzetesekről, az uradalmak követeléseiről és tartozásairól évenkint, az ügyosztály által végzett munkáról negyedévenkint, az elintézett és elintézetlen beadványokról, az átnézett és átnézetlen számadásokról, a hátralékos számadásokról és válaszokról évenkint. Az ügyosztály munkájának előmozdítása érdekében számos nyilvántartási könyv készült az ügyosztály számára. (Legtöbbjük vezetését már az 1786-i instrukció előírta, néhányat pedig határozott előírás nélkül vezettek. 1796-ban, majd 1800-ban, ill. 1803-ban azután részben ezeket is belevették az utasításokba, részben pedig megszüntették őket. A továbbiakban csak azokat ismertetjük, amelyek 1797, ill. 1800 után is készültek.) Ezek közül a következőket vezette maga az ügyosztály: az alapítványokat érintő elvi rendeletek könyvét (liber normalium); az alapítványi ügyekben hozott tanácsi határozatok könyvét (liber resolutionum) — ezekbe a rendeletek teljes szövege, ill. kivonata került —; az új alapítványok feljegyzési könyvét (liber praenotationalis super fundationibus ecclesiasticis et saecularibus, liber praenotationum de novis fundationibus); az alapítványi uradalmak egyes birtokrészeit feltüntető könyvet (status dominiorum), amelybe a birtokokkal kapcsolatos minden változást feljegyeztek; az elmarasztalt számadókról vezetett-feljegyzési könyvet (liber praenotationum super convictivis), amelybe bejegyezték az elmarasztalt számadó nevét, a hiányzó összeget, a számadásra vonatkozó adatokat és a hiány kifizetésére kitűzött határidőt, valamint a törlesztés megtörténtét és módját;, a számadások helyett beküldött követelés- és tartozáskimutatások feljegyzési könyvét (liber praenotationum super submittendis statibus activis et passivis) — ilyen kimutatásokat azok az alapítványok, kórházak, szegényházak, templomok, szemináriumok stb. küldtek be, amelyeket nem közvetlenül igazgatott a helytartótanács, hanem csak felügyelt rájuk —; a szerzetesekről vezetett nyilvántartást (status personalis religiosorum); az új lelkészségek személyzeti nyilvántartását (status personalis novarum animarum curatiarum, liber regulationis parochiarum); az uradalmi tisztviselőkről és szolgákról vezetett nyilvántartást (status personalis et salarialis officiorum et servitorum dominalium); az ügyosztály tisztviselőiről vezetett nyilvántartást (status personalis officialium departamenti). Nem az ügyosztály, hanem a számvevőségi irattár készítette az utasítások könyvét (liber instructionum), amelybe a számvevőségnek és a számadással tartozó hivataloknak és tisztviselőknek adott utasításokat másolták le, s a kölcsönkönyvet (liber praenotationalis super exceptis officii actis, liber reversalium), amelyben a számvevőségtől kikölcsönzött iratokat tartották nyilván. Ugyancsak a számvevőségi irattár feladata volt a számvevőséghez érkező iratok iktatása. Mednyánszky igazgatói tervezetének szövegéből valószínűnek látszik, hogy abban az időben (1796) az alapítványi ügyosztály iratait külön iktatták, mégpedig a következő módon. Az iktatókönyvbe (protocollum exhibitorum et expeditionis) minden iratot, számadást stb. bevezettek, csak azokat a számadásokat nem, amelyeket a törvényhatóságok közvetlenül a számvevőségnek küldtek meg. (A számadásokat ezenkívül különböző jegyzékekbe: repertórium rationum-okba is bevezették. Hasonló -