Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

képpen a szerződéseket is feljegyezték a vallásalap, ill. a tanulmányi alap szerződéseinek könyvében, a két liber contractuum-ban.) 1797 január 1-től kezdve azután Mednyánszky igazgató rendeletére az iktatókönyvbe számadások s velük kapcsolatos iratok, valamint szerződések egyáltalán nem kerültek be, hanem ezeket csak a repertórium rationum-okba, ill. a liber contractuumba vezették be. (Repertórium rationum-ot ettől kezdve csak hármat vezettek, egyet a vallási, tanulmányi, egyetemi, konviktusi és világi alapítványi alap számadásai, egyet a világi alapítványok számadásai számára, egyet az egyéb alapítványi számadások számára; liber contractuum-ot pedig csak egyet.) Az 1800. és 1803. évi utasítások nem mondják ugyan határozottan, hogy most már a két ügyosztály iratait közösen iktatják, de a mellékelt iktatókönyv-mintából minden kétséget kizáróan kitűnik a közös iktatás. Továbbra is fennállt természetesen az, hogy a számadásokat és a velük kapcsolatos iratokat, valamint a szerződéseket nem az iktatókönyvbe, hanem a repertórium rationum-okba, ill. liber contractuum-okba vezették be. (A repertórium rationum-ok közül most az elsőbe a köz- és háziadói számadásokat, az árvaszámadásokat, egyéb vármegyei számadásokat, valamint Fiume és Buccari városok gazdasági számadásait vezették be — ez az adóügyi osztályé volt —, a másodikba a közalapítványi jószágok számadásait, a harmadikba pedig az egyéb alapítványi számadásokat vezették be.) Az iktatás után a beiktatott beadványok és számadások a számvevőség irattárából az illetékes ügyosztályra kerültek. Az ügyosztályon kiosztották őket a számvevőtanácsosok között. A számvevőtanácsosok azután a beadványokat jegyzőkönyvekbe (protocolla rationum consultorum) vezették be, a számadásokat pedig bevezették az ügyosztály számadásjegyzékébe (repertórium super statu rationum). Az elintézett iratokat a számvevőségi irattárnak az utasítások értelmében tárgy szerinti csoportokban kellett elhelyeznie. Minden tárgy szerinti csoporton belül az iratok 1-től folytatólagosan sorszámozott fasciculusokba kerültek. A fasciculuson belül az egyes ügyek sorszámot (numerust), az ügybe tartozó iratok pedig tételszámot (positiot) kaptak. Az iratok elhelyezését feltüntető hármas törtszámból álló jelzetet azután bevezették az iktatókönyv utolsó rovatába. A számvevőség alapítványi ügyosztályán létrejött hatalmas irat- és könyvtömegek kis töredéke maradt fenn korunkra. A meglevő anyag egy része a helytartótanácsi levéltárban maradt ránk, másik része 1890-ben az ügyosztály jogutódjától, a VKM számvevőségétől került az Országos Levéltárba, néhány könyv pedig 1952-ben a Legfőbb Állami Számszék könyvtárából jutott az Országos Levéltárba. (A továbbiakban a VKM számvevőségétől, ill. a Legfőbb Állami Számszéktől kapott anyagnál jelezni fogjuk, honnan kerültek ide, az Országos Levéltárban fennmaradt anyagnál pedig nem teszünk megjegyzést.) 26 A helytartótanácsi levéltár 401