Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

94. ACTA EXPEDITORATUS OFFICII (A kiadóhivatal iratai) 1750—1847 1 kötet, 3 füzet 3 „Liber officiosus expeditoratus officii", a kiadóhivatal irattárának lajstromkönyve, mutatóval 1750—1847 1 kötet y ,,Liber exhibens seriem servitii promotionis individuorum gremialis expeditoratus officii", kimutatás a kiadóhivatali tisztviselők szolgálati adatairól 1813—1846 1 füzet ,,Liber exhibens diurnistarum susceptionem in gremiali expeditoratu", kimutatás a kiadóhivatal napidíjasainak szolgálati adatairól . . 1813—1847 1 füzet £ „Liber exhibens seriem servitii et servitorum consilii. . . locumtenentialis Hungarici", kimutatás a helytartótanácsi hivatalszolgák szolgálati adatairól 1814—1845 1 füzet A helytartótanács kiadóhivatalának feladata a titkárok által elkészített fogalmazatok tisztázása és az aláírt tisztázatoknak rendeltetési helyükre juttatása volt. 1753-tól 1780-ig a lajstromkönyvek vezetését is átvette az irattártól. Ezenkívül a kiadóhivatal munkájának a megkönnyítésére külön kézikönyveket (manuale) is készítettek 1753-tól 1783-ig. Ez időszaktól eltekintve a kiadóhivatal mindvégig az előbbi két feladatot végezte. A kiadóhivatal élén a kiadó (expeditor) állt. 0 irányította és ellenőrizte az írnokok (cancellistae, notarii) és járulnokok (accessistae) munkáját. Felügyelt arra, hogy a hivatalos idő alatt nem hivatalos munkát ne végezzenek. Ha a kiadónak panasza volt valamelyik írnokra hanyagság vagy engedetlenség miatt, az irodaigazgató elé vitte az ügyet. Közvetlen felettese ugyanis az irodaigazgató volt, aki jelentéktelenebb ügyekben önhatalmúlag irányította a kiadóhivatal munkáját, fontosabb kérdésekben azonban csak a tanács határozata vagy az uralkodó rendelete után intézkedett. Az elkészült fogalmazatokat a titkárok, 1769 óta a tanácsosok is, az ügyre vonatkozó iratokkal, 1753 óta iratjegyzék kíséretében a kiadóhoz küldték letisztázás és postázás végett. A tisztázatokat aztán a kiadó iratjegyzék kíséretében felülvizsgálatra küldte, 1769-ig az irodaigazgatóhoz, kivételes esetben az elnökhöz, 1769 óta pedig az előadókhoz, a számvevő által- készítetteket a számvevőbizottság elnökéhez és valamennyit a tanács elnökéhez. A jóváhagyást jelző és a kiadást engedélyező aláírásokkal visszakapott fogalmazatokat tisztázásra a kiadó szétosztotta az írnokok között. Állandóan névsort vezetett az írnokokról és járulnokokról és mindegyik neve mellé bejegyezte, hogy mikor, milyen iratot kapott és mikor készült el a másolással.. A lemásolt tisztázatokat összeolvasták a fogalmazatokkal és azután aláírásra vitték. Az illetékesek által aláírt, a kiadóhivatalban megcímzett és a lajstromozó által lepecsételt és a mellékletekkel felszerelt tisztázatokat a kiadó futár vagy posta útján küldte szét, azoknak pedig, akik érte jöttek, személyesen adta át. Az elküldött iratokról napról napra jegyzéket vezetett, melybe