Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

feljegyezte a címzett nevét, az elküldés idejét és módját. Ezt a jegyzéket aztán mindig bemutatta az elnöknek. Az uralkodóhoz küldött jelentések mellé az 1750-es évektől kezdve német nyelvű kivonatokat is a kiadóhivatal készített. 1753-ban a munkával túlterhelt irattártól a lajstromkönyvek készítését is átvette a kiadóhivatal. A lajstromozási munkát 1780-ban ismét az irattárnak adták át. 1783-tól az ügyosztályi rendszer bevezetésétől kezdődően sem történt lényeges változás a kiadóhivatali ügyintézés gyakorlatában. A kiadó irányítása alatt dolgozó írnokok és járulnokok testülete ekkor vette fel a kiadóhivatal (officium expediturae) nevet. Részletes utasítást csak József nádor helytartósága idején 1797-ben, majd 1803-ban kapott a kiadóhivatal, de ezek az utasítások már csak összegezték a II. József uralkodása alatt kialakult gyakorlatot. Az ügyosztályok a kiadhatónak jelzett fogalmazatokat az előadói ívekkel, beadványokkal és mellékletekkel az iktatóhivatalban készített jegyzékek kíséretében küldték át a kiadóhivatalnak. Itt a jegyzéket először összehasonlították az iktatóhivatalnál külön a kiadó részére készített jegyzékkel és azután külön kiadói táblázatot készítettek. Először az ülési jegyzőkönyveket és a soron kívülinek jelzett ügyek fogalmazatait tisztázták le. A jegyzőkönyveket ülésről ülésre a kancellária útján az uralkodóhoz kellett terjeszteni. A jegyzőkönyvek gyors lemásolását gyakran az ügyosztályok késleltették azzal, hogy egyes iratokat hosszú ideig maguknál tartottak. Ezért a kiadóhivatal nyolc naponként jegyzéket készített azokról a fogalmazatokról, amelyekkel az ügyosztályok még adósak voltak. Ezeket a jegyzékeket a kiadóhivatal az irodaigazgatónak adta át. Az ő feladata volt az ügyosztályok megsürgetése. A kiadóhivatalban jegyzéket készítettek arról is, hogy milyen ügyben ment felterjesztés a királyhoz. Ezeket a jegyzékeket minden hónap végén összehasonlították a beérkezett királyi határozatokkal. így szerkesztették meg a rovancsjegyzéket arról, hogy milyen ügyekben kell az uralkodói döntést sürgetni. A letisztázott és összeolvasott tisztázatokat, kiadványokat aláírásra a soros titkárhoz, az irodaigazgatóhoz, s végül az elnökhöz vitték. Az uralkodóhoz intézett feliratokat aláíratás előtt még az illetékes ügyosztály előadójának is bemutatták. Az elnök távollétében az alelnök, az ő akadályoztatása esetén pedig a rangidős tanácsos írt alá. A magyar kamarával és a magyar hadi főkormányszékkel elnöki levelek útján érintkeztek. A kiadóhivatal a fenti munkák mellett az iktatónak a különböző másolásokhoz (királyi leiratok, rovancsjegyzékek, stb.) írnokokat bocsátott a rendelkezésére, vagy az átküldött iratokat a kiadó, illetve segéde szétosztotta másolásra. Az összes hatóságokhoz küldött nyomtatott körrendeletek korrektúráit szintén a kiadó vagy segéde nézte át. A kiadó mellett 1785 óta segédkiadó dolgozott. 1803-tól kezdődően állandó a kiadóhivatal létszáma.. Egy kiadó, egy segéd, két kiadói írnok, tizenhat irodai írnok és tizenhat járulnok dolgozott rendszeresen 1848-ig a kiadóhivatalban.* A helytartótanács kiadóhivatalának irattárából csupán a fenti töredék * A kiadóhivatal munkájának részletes leírása Ember Győzőnek a „A m. kir. helytartótanács ügyintézésének története 1724—1848" c. könyvében.