Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

viselje valaki a tanácsban. A tanácsnak jogában állt, hogy kiváló képességű és jellemű nemes ifjakat terjesszen az uralkodó elé számfeletti tanácsosi vagy titkári kinevezésre. A többi tisztviselőt az ügyosztály javaslata alapján a tanács nevezte ki. A fogalmazói állás betöltésénél szintén az előbb említett képzettség és a közigazgatási gyakorlat volt a feltétel. Tiszteletbeli fogalmazókat is neveztek ki olyanok közül, akiknek a megélhetése egyébként megvolt. A fogalmazói tisztség után következő állásokra történő kinevezésnél már csak annyi előképzettséget kívántak, hogy a pályázó azt az állást, amire pályázott, megfelelően be tudja tölteni. A királyi vagy tanácsi határozatokról az ügyosztály értesítette a pályázót és a magyar kamarát is, a megfelelő fizetés folyósítása végett. A szabadságolási kérelmeket az ügyosztály terjesztette a tanács elé. A tanácsok, titkárok és a segédhivatalok vezetőinek három hónapig terjedő szabadságát — ha a hivatali szolgálat megengedte — az elnök engedélyezhette. A segédhivatali személyzet szabadságkérelme ügyében az ügyosztály vezetője mint irodaigazgató döntött. A helytartótanácsi tisztviselők özvegyeinekés árváinak nyugdíj, kegydíj, halálozási- vagy nevelési segély iránti kérelmeit az ügyosztálynak adták át a szükséges vélemények beszerzésére. A fizetési előlegekért beadott kérelmek elbírálása is az ügyosztály feladata volt. Helytartótanácsi kiküldetések esetén a kebelbéli osztály intézkedett a kiszállási napidíjak kifizetéséről. A különböző királyi adományokról (cím, nemesség, polgárjog, stb.) értesítették az illetékes törvényhatóságot és utasították az adományokért járó díjak behajtására. Udvari gyászok, ünnepélyek tartásáról érkező leiratokat szintén az ügyosztály kapta meg és értesítette az illetékes polgári hatóságokat. A helytartótanács dologi kiadásait (írószerek beszerzése, épületkarbantartás, tűzifa beszerzés stb.) a segédhivatalok vezetőinek jelentése alapján ellenőrizte. A nemességadományozásért benyújtott kérelmeket a kebelbéli osztályon vizsgálták meg. Itt foglalkoztak a hírlapengedélyezési kérelmekkel, továbbá a hírlapok állami hirdetéseinek ügyével. A hírlapengedélyezési ügyeket 1844-től kezdve fokozatosan átadták a „departamentum revisionis librorum"-nak. Az országos tiszti címtár szerkesztését szintén az ügyosztály irányította. Az egyházmegyék és a törvényhatóságok évről évre beküldték a címtár összeállításához szükséges adatokat a helytartótanácsnak. Ezeket az adatokat a kebelbéli osztály összegyűjtötte — s ezenkívül még nyilvántartotta az országos vásárokat is — és átadta az országos tiszti címtár szerkesztőjének, aki rendszerint a helytartótanács egyik fogalmazója volt. 1785-től, midőn a magyar kamarát egyesítették a helytartótanácscsal, a kamara hasonló jellegű ügyeit is a helytartótanács intézte 1790-ig. Amikor a két hatóságot újból különválasztották, az osztály iratai közül a kamarai ügyekre vonatkozó aktákat nagyrészt kiemelték és a kamara irattárában hasonló elnevezéssel (departamentum gremiale) külön állagként kezelték. 1793-ban az alapítványi ügyeket teljesen különválasztották a kamaraiaktól és a helytartótanács hatáskörébe utalták. Az átszervezés irányítására „departamentum gremiale extraordinarium" néven külön ügyosztályt állí-