Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

BEVEZETÉS

tus expeditionum" vagy röviden „Expeditiones" állagba) kerültek. A beadványok közül külön állagba kerültek a királyi és a kancelláriai leiratok (ez a „Benigna mandata"), az egyenrangú hatóságok — a magyar kamara és a főhadparancsnokság — átiratai (az „Insinuata canWae Hungaricae", Hí. az „Insinuata armorum praefecturae" állagba) és egy közös állagot („Litterae") hoztak létre a megyék és városok s egyéb alsófokú hatóságok felterjesztéseiből, meg a magánszemélyek kérvényeiből. Külön állagba került az országos biztosság igazgatója és aligazgatója jelentéseinek („Relationes commisariatus provinciális directoris et vicedirectoris") és a helytartótanácsi bizottságok és tanácsosok jelentéseinek egy része is(„Relationesetprotocollaconsiliariorum"). Az egy-egy ügyre vonatkozó iratok tehát szét voltak szórva a különböző állagokban, s így szükség esetén hosszas és fáradságos munkával kellett összeszedegetni az előiratokat. A helytartótanácsi bizottságoknak pedig, amelyek állandóan ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkoztak, minduntalan szükségük volt korábbi irataikra. Ez a gyakorlati érdek változást hozott az irattár munkájában: az egyes bizottságok által intézett ügyek iratait nem bontották szét iratfajták szerint s nem osztották be az alaki állagokba, hanem külön állagokat alakítottak ki belőlük (pl. „Acta religionaria", „Acta cassae parochorum", „Acta fundationalia", „Acta oeconomica", „Acta telonialia" stb.). Sőt alakítottak ki állagokat olyan ügykörök szerint is, amelyek intézését nem állandó bizottságok végezték. (így jött létre az „Acta mechanica", „Acta neocivium", „Causarum extractus" stb.) Ezekben a bizottságok, ill. ügykörök alapján kialakított tárgyi állagokban —kevés kivételtől eltekintve — már létrejöttüknek megfelelően együtt találjuk az ügyiratba tartozó iratokat: a beadványt, az esetleges belső ügyviteli iratokat és a kiadványfogalmazatot. 1764-ben, amikor az irattár áttért az iratok nagy részének tárgyi állagokban történő felállítására, átnézték az alaki állagokat, kiemelték belőlük az iratok egy részét s áthelyezték a megfelelő tárgyi állagokba. Csupán a királyi leiratok sorozatát, a „Benigna mandata"-t hagyták érintetlenül; a fontosabb királyi leiratokat lemásolták s másolatukat helyezték el a megfelelő tárgyi állagban. (Ebben azonban nem jártak el teljes következetességgel, úgyhogy a tárgyi állagokban gyakran találunk eredeti királyi leiratokat is.) Azt a rendszert, hogy az iratok nagyobb részét tárgyi állagokban, kisebb részét iratfajták szerinti állagokban helyezik el, 1764-től 1779-ig követték. Általában 1779-ig terjednek tehát az iratfajták szerinti vagy alaki és a tárgyi állagok. A királyi leiratokat azonban 1779. után is, a helytartótanács fennállásának egész ideje alatt kivették az ügyiratokból, helyettük a másolatokat tették beaz ügyiratokba s az eredeti leiratokat a „Benigna mandata" állagban helyezték el, így ez az állag egészen 1848-ig terjed. A helytartótanács 1724-től 1779-ig terjedő iratanyagának mintegy kétharmada a tárgyi állagokban, egyharmada az alaki állagokban van elhelyezve. Meg kell említenünk, hogy a helytartótanács irattára nem kezelte valamennyi iratot, amely a helytartótanács működése során létrejött. A számvevőség, amely az ügyintézés folyamán is maga végezte az eléje tartozó ügyek iratainak kezelését, az elintézett ügyek iratait nem adta át az irattárnak, hanem továbbra is maga őrizte őket. Külön kezelésben részesültek 1765-től kezdve az úrbéri és 1773-tól kezdve a tanulmányi ügyekre vonatkozó iratok is. Ezeket az úrbéri, ill. tanulmányi bizottság külön irattárában helyezték el. 3* 35