Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

ordinis seu, quod idem est: cassae dominales, simul ad cathegoriam filialium elevatae) és két rendkívüli pénztár (cassae extraseriales) tartozott. A budai főpénztári hivatal élén egy főtiszt (praefectus) állt, személyzete pedig 1793-ban a következő volt: egy ellenőr (contra-agens), egy pénzkezelő (cassirius), egy számfejtő (liquidator), négy pénztári tiszt (cassae officiales), négy járulnok (accessistae) és két hivatali szolga (cassae famuli). Ez a létszám 1848-ig négy pénztári tiszttel, két járulnokkal és négy gyakornokkal bővült. Ugyanezen idő alatt a vidéki tisztviselők száma 43-ról 38-ra esett le. A vidéki létszám csökkenésnek az a magyarázata, hogy a másodosztályú pénztárak számát 22-ről 7-re szállították le. A helytartótanács felügyelete alá utalt közalapítványi főpénztári hivatal és az alája tartozó fiókpénztárak működésének ellenőrzésére és felülvizsgálatára a pénztári osztályt állították fel. Az új ügyosztály hatáskörébe tartozott tehát a pénztári hivatalok működésének, szervezeti és személyi ügyeinek, dologi és személyi kiadásainak ellenőrzése és irányítása. Az 1793. október elsején tartott tanácsülésen tárgyaltak először a pénztári osztály által előterjesztett ügyeket. Gondoskodott a különféle alapítványok, így a vallási és püspökségi pénzalapok, a tanulmányi és világi alapítványok tőkéinek kiadásairól és bevételeiről szóló évi kimutatások, költségvetések elkészítéséről. Hogy a költségvetések elkészülhessenek, előzőleg a közalapítványi főpénztári hivatalon keresztül jelentést kért a fiókpénztárakról. A beérkezett jelentéseket átküldte a számvevőségnek, ahol a kimutatást elkészítették, és ezt az ügyosztály a tanácsülésen történt letárgyalás után az uralkodó elé terjesztette jóváhagyás végett. A közalapítványi főpénztári hivatal az általa kezelt különféle alapítványi tőkék és a hivatalon belül működő letéteményi pénztár bevételeiről és kiadásairól külön-külön bevételi és kiadási naplót vezetett, melybe a pénztár pengő- és váltópénzforgalmán kívül az ott elhelyezett különféle kötelezvényeket is feljegyezték. A pénztári naplók állapotáról szóló kimutatást a főpénztári hivatal havonként küldte be a helytartótanácsnak, az egyetemi, tanulmányi és vallásalap birtokában levő uradalmak pénztárairól pedig negyedévenként számolt be. A pénztárnaplók havi kivonatait a számvevőség vizsgálta felül és ennek alapján az ügyosztály adott utasítást a főpénztári hivatalnak a saját vagy a fiókpénztárak által elkövetett mulasztások pótlására. De az ellenőrzésen túlmenően, ha a főpénztári hivatal elszámolásainál bármiféle nehézségek merültek fel, akkor az ügyosztályhoz fordult vélemény és tanácsadás végett. Ilyen esetekben a pénztári osztály a helytartótanácsi számvevőhivatalon kívül gyakran még a kamarai számvevőségtől is tanácsot kért. Állandó nehézséget okozott a főpénztári hivatalnak, hogy az alapítványi tőkékből felvett kölcsönöket nem fizették vissza határidőre. Ezekről kimutatást készített a helytartótanács részére, hogy ennek alapján a pénztári osztály sürgethesse az adósokat a felvett kölcsönök visszafizetésére. Itt bírálták el a kölcsönök folyósításáért beadott kérelmeket is. Az ügyosztály gondoskodott a főpénztári hivatalnál évenként két alkalommal, a fiókpénztáraknál pedig egyszer megtartott vizsgálatok végrehajtásáról. A fiókpénztárak ellenőrzésére rendszerint az alapítványi kerületek főtisztjeit küldték ki, a főpénztári hivatalhoz pedig a helytartótanácstól