Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

az is intézte. Ezek az ügyek a következők: kikölcsönzött tanulmányi alapítványi tőkék behajtása és javak, ill. haszonvételek bérbeadása. A két osztály ügykörének ez az érintkezése vezetett oda, hogy az 1790. évi 36. tanácsüléstől kezdve az 1791. év végéig mindkét ügyoszály feladatait a tanulmányi alapítványi javak osztálya végezte, s ezért erről az időszakról a departamentum litterario-oeconomicumnak nincsenek is külön ülésjegyzőkönyvei és iratai. A tanulmányi alapítványi javak osztályának iratai főként a gazdaságtörténetre és a jobbágyság történetére tartalmaznak bőséges forrásanyagot. A kamarai adminisztrációk, majd 1794-től kezdve a kerületi prefektusok különféle jelentéseiből, az általuk beküldött számadásokból kirajzolódik a házi kezelésben tartott birtokok egész gazdálkodása, a földművelés, állattenyésztés, erdészet helyzete. Kisebb mértékben bányászati vonatkozású iratokat is tartalmaz az anyag, minthogy a tanulmányi alapnak néhány kisebb bányarésze volt Selmecbányán, a pécsváradi uradalomhoz tartozó Vasason (Baranya m.) pedig szénbányája volt. A helytartótanácshoz rendszeres jelentések érkeztek az uradalmakban termett gabona, takarmány, bor, ott készített szeszesitalok (sör, pálinka) mennyiségéről, az úrbéri szolgáltatásokból befolyt termékek (pl. dézsmabor) mennyiségéről. Időszaki kimutatásokat kapott az uradalmakban levő termény-, anyag- és készpénzkészletről. A főtisztek évente kétszer, tavasszal és ősszel, vizitációt tartottak az uradalmakban és uradalmi erdőkben, időnként váratlanul felülvizsgáltak az uradalmi pénztárakat s mindezekről jelentést tettek a helytartótanácsnak. Évente beküldték a birtokok bevételeiről és kiadásairól vezetett számadásokat, valamint a várható jövedelmek jegyzékét. A birtokokra kivetett közterhekről (hadisegély, insurrectionalis és újoncállítási költségek, koronázási ajándék) készített számadásokat, valamint az úriszékek költségeinek számadásait is beküldték. A jelentéseket a helytartótanács megtekintés után irattárba helyezte, a számadásokat, kimutatásokat pedig áttette a számvevőséghez felülvizsgálatra. A számvevőség véleménye alapján azután megadta a felmentvényt, vagy észrevételeket tett, s amennyiben nem kapott a főtisztek útján kielégítő magyarázatot, elmarasztalta a számadásvezető alkalmazottat. Az alapok jövedelmeit a terményeken kívül a regálék (kisebb királyi haszonvételek: vám, kocsma, mészárszék, vadászat stb.) bérbeadásából származó pénz, a községek által a robot és a földesúrnak járó egyéb szolgáltatások megváltása fejében fizetett összegek és a kölcsönadott tőkék kamatai tették. A fölösleges gabonát, takarmányt, bort, építési anyagokat, fát eladták; az eladás rendszerint a helytartótanács előzetes engedélyével történt, s mindig jelentést küldtek róla a helytartótanácsnak. A haszonvételeket általában bérbeadták; ezenkívül az erdőket és egyes — főként az uradalmaktól távoleső birtokrészeket — valamint a szerzetesrendek feloszlatása következtében az alapra háramlott épületeket is bérbeadás vagy eladás útján hasznosították. A bérbeadás nyilvános árverésen ment végbe; ennek lefolyásáról a helytartótanács jelentést kapott s beküldték hozzá a bérleti szerződéseket is, nyilvántartásbavétel, ill. — ha nagyobb fontosságú bérletről volt szó, vagy a bérleti összeg az előzőhöz képest jelentékeny mértékben (10 %-on túl) csökkent — a szerződés megkötésének engedélyezése végett. A bérleti feltételek teljesí-