Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
a szerbek s ezek alapján 1744-ben tartották az első ún. illyr nemzeti kongresszust Karlócán. Kiváltságaik birtokában a szerbek az egymást követő metropoliták vezetése alatt sikerrel állottak ellen a 17. század végén megindult és hosszú időn át meg-megújuló uniós törekvéseknek, amelyek arra irányultak, hogy a keleti egyház magyarországi híveit a görög ritus fenntartása mellett visszavezessék Róma felsősége alá. (Innen ered a görög keleti vallásúak egykorú elnevezése, a „nem egyesült görög szertartásúak", latinul „Graeci ritus non uniti".) Egyházi szervezetük megszilárdult, Mária Terézia uralkodásának végén már nyolc szerb püspökség volt: a szerémi (érsekség), a temesi, verseci, aradi, budai, bácsi, pakráci és karlócai. II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete a protestánsok mellett a görög keletiek számára is engedélyezte a magánvallásgyakorlatot olyan helységekben, ahol 100 család él, valamint pap és iskolamester tartását, s részükre épületek emelését. Ez természetesen kedvezően hatott a görög keleti egyház fejlődésére, bár a görög keletiek számára nem volt olyan döntő jelentőségű, mint a protestánsokra nézve, hiszen — mint láttuk — a görög keleti egyház korábban sem volt elnyomásnak kitéve az államhatalom részéről, sőt inkább támogatásban részesült. A II. József uralkodásával szemben fellángolt ellenállás lefegyverzésére utóda, II. Lipót, alkalmas eszköznek látta a szerbek felhasználását; ezért 1790-ben engedélyezte nemzeti kongresszusuk összehívását. (Ezen a szerbek már külön terület követelésével állottak elő.) 1791 elején külön udvari kormányszéket állított fel számukra Bécsben, az illyr kancelláriát, s ennek élére a magyargyűlöletéről hírhedt Balassa Ferenc grófot állította. Végül azonban hozzájárult ahhoz, hogy az országgyűlés rendezze a szerbek viszonyait s megerősítette a 27. törvénycikket, amely a görög nem egyesülteknek az ország többi lakosához hasonlóan birtoklási és hivatalviselési képességet ad s biztosítja szabad vallásgyakorlatukat. Az illyr kancellária csak rövid ideig működött, I. Ferenc nem sokkal trónralépése után, 1792 elején, a rendek kérésére eltörölte. Ugyanakkor az 1792:12. tc.-ben a rendek a metropolita és püspökei számára az országgyűlésen ülési és szavazati jogot biztosítottak. A görög keleti vallás ügyében a rendi korszak folyamán nem hoztak több törvényt s csupán a vallásváltoztatásról szóló 1844:3. tc.-t terjesztették ki rendeletileg 1846-ban a görög keletiekre is. (Ez a törvénycikk a korábban az áttéréseknél kötelező 6 heti katolikus vallásoktatás megszüntetését jelentette.) A helytartótanácsban a protestánsok és a görög keletiek vallási ügyeivel előbb a vallásügyi bizottság foglalkozott (az ebben az időben keletkezett vallásügyi iratok az „Acta religionaria" állagban és Apponyi előadónál találhatók), majd az ügyosztályi rendszer bevezetésétől kezdve a protestánsok vallási ügyeivel az evangélikus vallási osztály, a görög keletiek ügyeivel a görög nem egyesült vallási osztály. 1787-től 1793-ig a görög nem egyesült vallási osztály egyesítve volt az evangélikus vallási osztállyal, tehát az 1787—1793. évi görög keleti vallási iratok is ott vannak. Minthogy a görög keleti egyház ügyei fölött a királyi hatalom sokkal kiterjedtebb és mélyrehatóbb felügyeletet gyakorolt, mint a protestáns egyházak fölött, a helytartótanács meglehetősen széleskörű tevékenységet fejtett ki a görög keleti egyházi ügyekben.
