Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

II. József előtt hangoztatott igényeinek, bár természetesen nem elégítette ki őket teljesen. Az engedélyek megadása mellett az ügyosztálynak II. József uralkodása alatt kifejtett egyéb működése is elősegítette a protestáns egyházszervezet kiépülését. A vallásügyi osztály elé kerültek pl. a protestáns lelkészeknek — főként elmozdításuk miatt — benyújtott panaszai is. Ilyen konkrét esetek kapcsán a helytartótanács érdeklődött a protestáns egyházak szervezeti kérdései iránt. így 1786-ban felvilágosítást kért a protestáns egyházi hatóságok ügyköréről, majd 1787-ben fölvetette azt a kérdést is, nem kellene-e erdélyi mintára főkonzisztóriumot szervezni. Ez az érdeklődés a protestánsokat ráeszméltette egyházszervezetük hiányosságaira, tervezgetéseket indított meg s végeredményben a protestáns egyházi szervezet határozottabb kialakítását, megszilárdítását idézte elő. Ugyanerre az eredményre vezetett II. Józsefnek az a rendelkezése, amellyel a filiáknak anyaegyházhoz kapcsolását írta elő s amely szintén a vallásügyi osztály közreműködésével valósult meg. Az eddig említett kérdéseken kívül a vallási ügyosztálynak a protestánsok házassági ügyeivel kapcsolatban is tennivalói voltak. A protestánsok régi gyakorlat szerint a világi hatóságoktól kérték a házassági akadály alóli felmentéseket (diszpenzációkat). II. József rendelkezései is ezt a gyakorlatot szilárdították meg. A protestánsok ilyen irányú kéréseit a helytartótanács közvetítette az uralkodóhoz, s az uralkodó döntését azután az illetékes törvényhatóság útján az érdekeltek tudomására hozta. A házastársukat elhagyó, szökött házasfelek számára a törvényhatóságok három határnapot tűztek ki, hogy azon jelenjenek meg. Ezeket a határnapokat bejelentették a helytartótanácsnak, s az azután a törvényhatóságokhoz intézett körlevéllel gondoskodott publikálásukról. (A „Dep. publico-politicum", „Dep. religionare Graeci ritus non unitorum" és „Dep. religionario-ecclesiasticum" anyagában is találhatók szökött házasfelek körözésére vonatkozó iratok.) Végül munkát adott az ügyosztálynak a katolikus vallás elsőbbségét őrző rendelkezések: az aposztázia és a vegyes házasságból származó gyermekek vallása tekintetében hozott rendelkezések végrehajtása is. 1787-ig évi kimutatásokat kellett készítenie az ügyosztálynak az uralkodó számára a katolikus vallást elhagyók és a katolikus vallásra térők számáról. Ekkor II. József felmentette a helytartótanácsot a további kimutatások készítése alól, minthogy a kimutatásokból meggyőződött róla, hogy az aposztázia kérdése nem jelentős s a katolikus egyház nem veszít olyan mértékben híveket, mint a klérus állította. A vegyes házasságból származó gyermekekkel kapcsolatban eleinte a reverzális megtartásának biztosítása volt az ügyosztály feladata. A reverzálisokat — mint láttuk — a türelmi rendelet eltörölte. Ez azonban nem érintette az 1781. október 1 előtt kiállított reverzálisok érvényességét, s ezért a házastársakat a reverzálisok meg nem tartása esetén a hatóságok éppúgy felelősségre vonták és elítélték (testi büntetésre vagy börtönre), éppúgy elvették tőlük gyermekeiket, mint korábban. 1786 februárjában azonban elrendelték, hogy a hatóságok azonnal fejezzék be a folyamatban levő reverzális-pöröket és a végrehajtás előtt az iratokat terjesszék fel a helytartótanácshoz. A helytartótanács vizsgálja felül az ügyeket, de ne elégedjék meg egyszerűen annak megállapításával, hogy van-e reverzális, hanem kutassa ki, szabad elhatározásából adta-e a házasfél. A kierőszakoltnak talált reverzálisokat