Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

BEVEZETÉS

A helytartótanács és a kamara egyesítése II. József az ország igazgatásának ésszerűbbé, jobbá és olcsóbbá tétele érdekében 1785. augusztus 11-én kiadott rendeletével a magyar kamarát egyesítette a helytartótanáccsal. Az elnök mellett két alelnöki állást szervezett, az elsőt a kamarai, a másodikat a helytartótanácsi ügyek számára. Az ügyintézésben a két kormányszék egyesítése nem okozott változást. A kamarai tanácsosok a kamarai ügyeket szintén ügyosztályok szerint készítették elő és terjesztették a tanács elé. A két hatóság egyesítése azonban nem sokáig maradt érvényben. II. József utódának, II. Lipótnak rendelete értelmében 1791. április 20-án visszaállították a magyar kamarát. A két hatóság szétválasztása éppen úgy nem jelentett lényeges változást a helytartótanács ügyintézésében, mint' egyesítésük 1785-ben. Az 1801. évi utasítás II. József halála után azonnal revízió alá vették az ország igazgatása terén végrehajtott reformjait. Ennek során természetesen a helytartótanács ügye is előkerült. A rendek az 1790—91-i országgyűlésen törvénybe iktatták: a helytartótanácsnak kötelessége gondoskodni arról, hogy a törvények sérelmet ne szenvedjenek, s ha esetleg törvénytelen királyi rendeletek érkeznek hozzá, észrevételt kell tennie a királynál. II. József helytartótanácsi reformjainak részletes megvizsgálását pedig a közigazgatás javítására kiküldött országos bizottságra bízták. A bizottság azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, úgyhogy a helytartótanács további működését nem újabb törvénycikkekkel, hanem a nádor közreműködésével a magyar kancellárián készített új utasítással szabályozták, amelyet I. Ferenc 1801. december 31-én írt alá. Ez az utasítás újból megállapította a tanács szervezetét és hatáskörét, s egységes rendszerbe foglalta II. Józsefnek az ügyintézésre vonatkozó fontosabb határozatait. Az új utasítás szolgált a helytartótanács működésének alapjául egészen a rendi korszak végéig, csupán néhány külsőséges, adminisztratív intézkedéssel egészítette ki József nádor 1809-ben. Az új utasítás a helytartótanács szervezetén, személyi státusán nem változtatott, ez továbbra is az 1722—23. évi törvénycikkek rendelkezései szerint maradt. Csupán a király kinevezési jogát terjesztette ki a számvevőség vezetőjére, a helytartótanács felügyelete alatt működő pénztárak igazgatójára, az országos biztosság kerületi biztosaira és e biztosok helyetteseire. (Ezeket az állásokat korábban a tanács töltötte be. Az új utasítás szerint e tisztségekre a tanács három-három jelöltet terjeszthet fel, de a király nem köteles a jelöltek közül választani.) Az utasítás elismerte a helytartótanácsnak azt a jogát, hogy érveit a király tudomására hozza, esetleg a nádor közbenjárását kérje, abban az esetben, ha,úgy látja, hogy a királyi rendeletek ellentétben állnak a törvényekkel, a köz javával, vagy pedig a helyi viszonyok más intézkedést kívánnak. A rendeletet csak akkor kell végrehajtania, ha az uralkodó a felterjesztés után sem változtat rajta. Ha a törvényhatóságok tiltakoznak a rendeletek ellen, tiltakozásukat véleményével együtt a király elé terjesztheti. Fölterjesztéseit