Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

pán a hosszabb időre (néhány éven túl), illetve véglegesen külföldre távozni szándékozók ügyét kellett felterjesztenie az uralkodóhoz. A diákok kérvényei általában nincsenek itt, mert hátiratilag intézték el s visszaadták a folyamodóknak. 1796-ban elrendelte az uralkodó, hogy a helytartótanács a külföldre menő protestáns ifjakról félévenként jegyzéket terjesszen eléje. Engedélyt kellett kérniük az ifjaknak a külföldről való visszatérésre is s visszatérésükkor jelentkezniük kellett a helytartótanácsnál. A jelentkezésről bizonyítványt kaptak a helytartótanácstól. (A külföldi egyetemekre menő protestáns ifjak ügyeit a korábbi időszakban az „Acta studiosorum acatholicorum" állagban találjuk, valamint Szunyogh (1780—1782) és Skerlecz Ferenc (1783) előadóknál.) Az egyetem és a kerületi főigazgatók kötelesek voltak jegyzőkönyveiket beküldeni a helytartótanácshoz. Az ügyosztály ezeket átnézte s azután visszaküldte. 1785-től 1790-ig, amikor a közép- és felső iskolákban tandíjat (didactrum) szedtek, az erről készített számadások is az ügyosztály elé kerültek s az átvizsgáltatta őket a számvevőséggel. Az ügyosztály közreműködésével ment végbe a tanári, hitoktatói és egyéb (pl. iskolaszolgai) állások betöltése, a pályázók kéréseinek elbírálása. A fontosabb állásokra az uralkodó nevezte ki az alkalmas személyeket, a helytartótanács felterjesztései alapján. A tanintézetekben foglalkoztatott személyek fizetésének megállapítása, emelése, nyugdíjazása szintén munkát adott az ügyosztálynak, önálló intézkedési joga azonban nem volt ebben a helytartótanácsnak, az uralkodó döntött az egyes esetekben. Külön gondot fordított a helytartótanács a királyi rendeletek értelmében a könyvtárak felterjesztésére. A szerzetesrendeknek II. József által történt eltörlésekor a feloszlatott kolostorok könyveit az egyetem könyvtára kapta meg. Az ezzel kapcsolatos szállítási költségek megtérítéséért a kamara a helytartótanácshoz fordult. 1797-től kezdve minden évben be kellett küldenie az egyetemnek a helytartótanácshoz az egyetem könyvtára számára vásárolt könyvek jegyzékét. Amennyiben tilos könyveket kívántak vásárolni a könyvtár számára, ezek jegyzékét a budai revizorátus és a helytartótanács észrevételeivel az uralkodó elé kellett terjeszteni. Később, az 1820-as évektől kezdve, már nemcsak az egyetem, hanem az egyéb tanintézetek könyvtárainak jegyzékét is be kellett küldeni a helytartótanácshoz. Nagy figyelemmel kezelték az egész korszakon át az egyetem ügyeit. így nemcsak az egyetemi karok működésére, hanem a könyvtár, a nyomda, a botanikus kert stb. ügyeire, fejlesztésére vonatkozóan is bőséges anyagot tartalmaznak az ügyosztály iratai. (Pl. 1788-ban II. József elrendelte, hogy a botanikus kert állapotáról havonta tegyen jelentést az egyetem a helytartótanácsnak. Ezeket a jelentéseket egyideig az uralkodó elé kellett terjeszteni; 1801-ben azután elrendelték, hogy csak a helytartótanács tárgyalja meg ezeket.) A helytartótanács közvetítette az illetékesekhez a kormányzatnak mindazokat a rendelkezéseit, amelyekkel a tanintézetek oktatómunkáját, tananyagát, fegyelmi rendjét szabályozták. A vitatételeket (thesis-eket) egy 1797-ben kiadott rendelkezés értelmében a kihirdetés előtt revízió és helybenhagyás végett fel kellett terjeszteni a helytartótanácshoz, s ha annak valami észrevétele volt, az uralkodó elé kerültek. Hasonlóképpen az uralkodóhoz kellett 18 A helytartótanácsi levéltár 273