Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

felküldeni azokat a téziseket, amelyek újak voltak s még nem nyertek megerősítést. Ellenőrzést gyakorolt az uralkodó a helytartótanács útján az iskolakönyvek felett is. 1797-től kezdve a javíthatatlannak minősült diákokról mielőtt kizárták volna őket az iskolából, részletes jelentést kellett beküldeni a helytartótanácshoz. A vizsgák, doktorátus letételének szabályozására, bizonyos foglalkozásoknak (mérnök, ügyvéd, sebész, bába stb.) meghatározott képesítéshez kötésére, a magyar nyelvtanítás ügyére; a diákok feletti bíráskodás ügyének rendezésére, a szünidők megszabására, a kötelező istentiszteletek előírására, stb. egyaránt kiterjedt a kormányzat figyelme, s mindezekkel kapcsolatos rendelkezései megtalálhatók az ügyosztály iratai közt. Megtaláljuk az ügyosztály anyagában a tanulmányi bizottság személyi ügyeivel kapcsolatos iratokat is (ezek a bizottság ülnöki helyeinek betöltésére, az ülnökök fizetésére, nyugdíjazására vetnek világot), s ezenkívül a tanulmányi bizottság jegyzőkönyveinek az uralkodó elé terjesztésére vonatkozó iratokat. 1786-tól kezdve foglalkozott az ügyosztály a tanulmányi alapítványok helyeinek, az ösztöndíjaknak elnyeréséért beadott folyamodványokkal is. Ezeket a kérvényeket részben közvetlenül a szülők, részben a kerületi főigazgatók nyújtották be; sokszor a megyék is ajánlottak egyes ifjakat ösztöndíjra. Ezeknek a kéréseknek egy részét önállóan elintézte a helytartótanács, nagy részüket azonban véleményével felterjesztette döntésre az uralkodóhoz, s a döntésről értesítette az érdekelteket. Megjegyzem, hogy nem csupán a királyi alapítványok helyeinek betöltése történt ezen a módon, hanem a magánszemélyek által tett alapítványoké is, bár ezek betöltésére az alapítványtevőnek, illetve egy meghatározott személynek (pl. püspöknek) volt javaslattevési joga (jus praesentae). A konviktusok ösztöndíjasairól félévenként részletes jelentések, minősítő táblázatok (classificatio, Conduite-Liste) érkeztek a helytartótanácshoz a főigazgatóktól, gimnáziumi igazgatóktól, az egyetemtől, illetve 1827-től kezdve a szemináriumi ösztöndíjasokról is a püspököktől. A jelentéseket az ügyosztály összegyűjtötte s azután tájékoztatta ezek alapján az uralkodót. Az 1800-as évektől kezdve a közép- és felsőfokú tanintézetek és a tanulmányi alapítványok gazdasági ügyei is — amelyeknek intézése a dep. litterario-oeconomicum feladatai közé tartozott — egyre inkább a dep. litterariopoliticum irányítása álá kerültek, majd a dep. litterario-oeconomicum megszűnése (1826) után teljesen átvette ezeket az ügyeket. A főigazgatók által a tanintézetek kiadásairól és az alapítványi tőkék kamatairól beküldött számadásokat átvizsgáltatta a számvevőséggel s a beküldött számadások alapján jelentést tett az uralkodónak az alapítványok anyagi helyzetéről. Átvette az ügyosztály a dep. litterario-oeconomicum megszüntetésekor az iskolaépületek emelésének, javításának ügyeit, az ezekről készített számadások ellenőrzését is. A közoktatási osztály az iratok kezelésében néhány évig még megtartotta a korábbi években szokásos tankerületek szerinti csoportosítást. 1783— 1787. évi iratai tehát évek és éveken belül tankerületek szerint tagolódnak. A tankerületek szerinti csoportokon belül az iratok kútfők és tételek szerint következnek egymás után. A kútfők számozása tankerületenként, a tételeké pedig kútfőnként újra kezdődik. 1788-ban ez az ügyosztály is átvette a helytartótanács többi ügyosztályának irattári rendszerét. 1809-től kezdve az ügy-