Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

találunk az anyagban a birtokok gazdasági ügyeire vonatkozó iratokat. A birtokok számadásainak ellenőrzése, terményeik eladása, a birtokkezelő alkalmazottak illetményeinek kifizetése, egyes birtokok eladása, bérbeadása, határviszályok rendezése, a jobbágyokkal a földesűri terhek ügyében keletkezett ellentétek megszüntetése mind a helytartótanács közreműködésével történt. Ennél is gazdagabb az anyag a tőkék kezelésére vonatkozó iratokban. Nyomon követhetjük a kihelyezett tőkék behajtását, a tőkék kamatra történő kihelyezését, a kölcsönök betáblázását a kölcsönvevők birtokára. Itt vannak természetesen a volt jezsuiták egyházi alkalmazására vagy nyugdíjazására vonatkozó iratok is. (Az ex-jezsuitáknak nyugdíjuk felvételéről kiállított nyugtáit a püspökök küldték be a helytartótanácshoz.) A jezsuita vagyonnal kapcsolatos kérdések mellett azonban egyre fokozódó mértékben kerülnek előtérbe a szorosan vett tanügyi kérdések. Az átvett jezsuita iskolák állapotáról szóló jelentéseken kívül itt találjuk a törvényhatóságok, püspökök jelentéseit a területükön levő iskolákról, a nemesi konviktusok, szemináriumok növendékeinek számáról, majd a tankerületek szervezésekor a kerületi főigazgatóknak a kerület igazgatói, tanári és hitoktatói állásainak betöltésére vonatkozó javaslatait s az ezek alapján történt királyi kinevezéseket; itt vannak a főigazgatók félévi jelentései és az iskolák látogatásáról készített beszámolói. Az iskolák építésének, átszervezésének, segélyezésének, iskolaépületek javításának ügye is egyre inkább foglalkoztatta a helytartótanácsot. Nagy számban vannak a konviktusok ösztöndíjas helyeinek betöltésére vonatkozó iratok is. A felvételért beadott kéréseket a helytartótanács összegyűjtötte és döntésre felterjesztette az uralkodónak. A főigazgatóktól, püspököktől tabellák érkeztek be a helytartótanácshoz az ösztöndíjasokról. Ezeket ugyanúgy, mint a félévi jelentéseket, a helytartótanács, illetve a tanulmányi bizottság nézte át s terjesztette róluk véleményét az uralkodóhoz. Intézte a helytartótanács a tanárok fizetésének utalványozását is s hozzá küldték be a kerületi főigazgatók a fizetések felvételéről kiállított nyugtákat. Találunk itt számadásokat az igazgatók postaköltségeiről, a kongregációkról, a szegény diákok számára tett alapítványokról stb. (Ezek mellett olyan ügyek is feltűnnek, amelyek nem tartoznak a tanügy körébe, pl. plébánia dotálásának kérdése, építendő templom tervének és költségvetésének megvizsgálása.) Különösen érdekes és jelentős része az anyagnak az egyetemre vonatkozó iratanyag, minthogy ezekben az években a kormányzat sokat tett az egyetem újjászervezése, fejlesztése érdekében; felszereléseket, könyvtárakat vásároltatott, kórházakat bővíttetett stb. az egyetem számára. Magának az egyetemnek, az egyetemi nyomdának és az egyetemi könyvtárnak történetére rendkívül bő forrás ez az anyag. Az egyetem szenátusa havonta beküldte jegyzőkönyveit a helytartótanácshoz s félévenként jelentést adott a karok hallgatóiról s az egyetem mellett működő Terézia-akadémia ösztöndíjasairól. Megküldte véleményeit a bírálatra hozzá áttett iskolakönyvekről. Mindezeket a tanulmányi bizottság nézte át s terjesztette fel az uralkodóhoz. Az egyetem számadásait a helytartótanácsi számvevőség ellenőrizte s a helytartótanács küldte meg a felmentvényt a szenátusnak. A rendszeres jelentések mellett még számtalan konkrét esetben fordult az egyetem szenátusa a helytartótanácshoz, úgyhogy a professzori állások betöltésétől kezdve a könyvtár alkalmazottainak fizetésemeléséig úgyszólván az egyetem minden ügye az uralkodó elé