Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

érvényben maradt; újabb rendezésre ugyanis még a reformkorszak országgyűlésein sem került sor. A helytartótanácsi tanulmányi bizottság kb. 1830-ig rendszeresen működött az 1784-i újjászervezés alkalmával nyert formájában. (Vagyis elnöke egy helytartótanácsi tanácsos volt, ülnökei pedig a tanügyigazgatás vezető emberei közül kerültek ki.) 1830 és 1840 között közel állott a megszűnéshez, az ülnöki állásokat ekkor nem töltötték be. 1840-ben azután, egyesítve az akkor szervezett központi könyvvizsgáló főhivatallal, új életre keltették. (L. a „Departamentum revisionis librorum" ismertetését.) A közép- és felsőfokú oktatás ügyeinek intézésével kapcsolatban létrejött helytartótanácsi iratok zömét a „Dep. litterario-politicum"-ban találjuk. (Az elemi iskolák ügyeivel a departamentum scholarum nationalium foglalkozott.) A középfokú oktatás a „nagyobb" és a „kisebb" gimnáziumokban folyt. (A kisebb gimnáziumokban 4 grammatikai osztály volt, a nagyobbakban pedig még retorikai és poétikai osztály is, ezekben tehát 6 év volt a tanulmányi idő.) A felsőfokú oktatási intézmények a Pázmány Péter alapította egyetem, az akadémiák és a líceumok voltak. Az egyetem teológiai, jogi, bölcsészeti és orvosi karból állott. Az akadémiákon csupán jogi és bölcsészeti kar volt s ezeknek mind tanulmányi ideje, mind tanítási anyaga kevesebb volt, mint az egyetem megfelelő karaié. A líceumokban pedig csak a bölcsészettudományokat tanították, olyan fokon, mint az akadémiákban. A helytartótanács „Dep. litterario-politicum" néven szereplő iratanyaga két részből tevődik össze. E két rész közül csak a másodikat, az 1783—1848 közötti időszakot felölelő részt nevezhetjük joggal „Dep. litterario-politicum"nak, vagyis a helytartótanács közoktatási ügyosztálya iratanyagának, hiszen csak 1783 őszén történt az ügyosztályok megszervezése; s az első rész iratai nem is csupán a közép- és felsőfokú oktatás ügyeire vonatkoznak, hanem kiterjednek a tanügyi reform kiinduló pontjára, a Jézus-társaság eltörlésére és az ehhez kapcsolódó ügyekre is. Első rész Az első években természetesen a jezsuita rend feloszlatásának végrehajtására vonatkozó iratok vannak többségben. Ez a végrehajtás úgy folyt le, hogy ajezsuita rendházakat, kollégiumokat, iskolákat külön erre a célra kiküldött királyi biztosok, illetve a helyi hatóságok képviselői átvették. Az átvétel alkalmával összeírást készítettek az ott élő személyekről és leltárt vettek fel az ingóságokról, többek között a könyvtárakról is. Az összeírást és a leltárt az átvételről szóló jelentésükkel együtt beküldötték a helytartótanácsnak. A helytartótanácsban külön vegyes bizottság alakult a feloszlatással kapcsolatos kérdések intézésére, a „commissio mixta in negotio abolitionis religiosorum societatis Jesu ordináta"; Klobusiczky József helytartótanácsost pedig kinevezték az egész átvett vagyontömeg, a „massa Jesuítica" adminisztrátorává. Az átvett javakat azután Mária Terézia rendelkezései értelmében az egyetem és egyéb tanintézetek kapták meg; beiktatásukat e javakba a káptalanok és konventek útján végezték el. A volt jezsuita birtokok, épületek és tőkék kezelése komoly munkát jelentett a helytartótanács számára. Elég nagy számmal