Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
lária javaslatára Mária Terézia a helytartótanácsban tanulmányi bizottságot létesített Pálffy Miklós országbíró elnökletével. Ez a bizottság főként a nagyszombati egyetem újjászervezésének kérdéseivel foglalkozott. 1769-ben a helytartótanács ügyintézésének átszervezése során a bizottság — akárcsak a kegyes alapítványi bizottság — beleolvadt a vallásügyi bizottságba. Mikor a jezsuita rend feloszlatásával lehetőség nyílt az alsó-* közép- és felsőoktatás újjászervezésére, Mária Terézia a jezsuita rend feloszlatása ügyében kiküldött udvari bizottságot, amelynek elnöke Kressel volt, megbízta az erre vonatkozó tervezet elkészítésével; úgyhogy ez a bizottság átvette az 1760 óta működő udvari tanulmányi bizottság szerepét és nevét. Néhány hónappal a feloszlatást elrendelő pápai bulla kihirdetése után, 1773 novemberében, a királynő a magyar kancellária javaslatára a helytartótanácsban is tanulmányi bizottságot állított fel azzal a megbízással, hogy dolgozza ki az új tanulmányi rendet. A bizottság — amelynek elnöke Fekete György országbíró, tagjai Berchtold Ferenc püspök, Balassa Ferenc gróf, Skerlecz Ferenc, Aszalay József és Klobusiczky József tanácsosok voltak — 1773 végén meg is kezdte munkáját. Nemsokára azonban, 1774 januárjában, értesítette Mária Terézia a magyar kancelláriát, hogy az egységes tanulmányi rendszer kidolgozását a Kressel-féle udvari tanulmányi bizottságra bízta, a helytartótanács tanulmányi bizottságára csupán annyi szerep vár, mint az osztrák tartományok tanulmányi bizottságaira: a reform előkészítéséhez szükséges helyi vizsgálatok elvégzésének szorgalmazása, az egyes iskolákról és alapítványokról kitöltendő kérdőívek összeszedése. A gyakorlatban azután a bizottság mégis többet tett ennél: foglalkozott az egyetem, az akadémiák és a gimnáziumok megoldásra váró egyes kérdéseivel (pl. tanárok fizetése, könyvtárak ügye). A bizottság javaslatait azonban az udvari bizottság bírálta felül. Az eljárás az volt, hogy a helytartótanácsi tanulmányi bizottság jegyzőkönyveit a helytartótanács felterjesztette az uralkodóhoz, rendszerint helybenhagyó véleménye kíséretében. Ez annyit jelentett, hogy a jegyzőkönyv és a vélemény a magyar kancelláriára került; az pontról pontra megtárgyalta s felküldte az uralkodóhoz. Mária Terézia az udvari tanulmányi bizottsággal felülvizsgáltatta, ezenkívül olykor még titkos tanácsosa, Kollár Ádám véleményét is kikérte. Végül az államtanács elé került a jegyzőkönyv. Ezek után hozta meg döntését az uralkodó, amelyről azután a kancellária értesítette a helytartótanácsot. A helytartótanács tanulmányi bizottságának ez az alárendelt szerepe azonban a későbbiek folyamán az udvari tanulmányi bizottság hatáskörében beállott változások következtében megszűnt s a magyar tanügyi igazgatás önálló lett. Ez a fejlődés a következőképpen ment végbe. Az udvari tanulmányi bizottság hatásköréből kivált először az elemi iskolák ügye (1774), majd a középiskolák ügye a Felbiger vezetése alatt álló iskolabizottság kezébe került (1775), amely az alsóausztriai kormányszék mellett működött. Az udvari tanulmányi bizottság ezután csupán a bécsi egyetem ügyeivel foglalkozott s végül is 1778 januárjában a cseh—osztrák kancelláriába olvasztotta bele az uralkodó. (Ezzel párhuzamosan az elemi iskolák ügyeinek intézésére nálunk is külön iskolabizottságot alapítottak 1775-ben, de ez — a helytartótanácsi tanulmányi bizottság és a magyar kancellária állásfoglalásának megfelelően — csak mintegy alosztálya volt a helytartótanácsi tanulmányi bizottságnak, tagjai is annak sorából kerültek ki.) Ez azt jelentette, hogy a monarchia tanügyeinek vezetése