Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

olyan hatóságok kezébe került, amelyek csak osztrák és cseh ügyekkel foglalkoztak s a helytartótanácsi tanulmányi bizottsághoz a rendelkezések a magyar kancellária közvetítésével a cseh—osztrák kancelláriából érkeztek. Ez teljesen tarthatatlan helyzet volt s nemsokára véget is ért. Az uralkodó ugyanis megbízta Ürményi Józsefet a magyar tanrendszer kidolgozásával. A munka első részét, amely a szervezeti és anyagi kérdésekkel foglalkozik, néhány lényegtelen változtatás után 1776. augusztus 5-én elfogadta, majd 1777 augusztusában kiadta a teljes művet: a ,,Ratio educatíonis"-t, amely a szervezeti és anyagi kérdések szabályozása mellett az összes iskolafajták tanulmányi anyagát (tantervét) és az iskolai rendtartást is tartalmazza. Ezzel az uralkodó önálló magyar tanügyigazgatást hozott létre. A ,,Ratio" az ország valamennyi iskoláját és tanintézetét — beleértve a protestáns, iskolákat is — állami felügyelet alá helyezte. Az országot 9 tankerületre osztották (pozsonyi, besztercebányai, győri, budai, pécsi, kassai, ungvári, nagyváradi és zágrábi tankerületre); ezek élére egy-egy főigazgatót neveztek ki, aki a kerületében levő valamennyi alsó-, közép- és felsőfokú iskolát ellenőrizte s róluk jelentéseket tett a helytartótanácsnak s végrehajtotta a helytartótanácstól kapott rendelkezéseket. Kivétel egyedül az egyetem volt; ez nem volt alárendelve a kerületi főigazgatónak s közvetlenül levelezett a helytartótanáccsal. Ugyanekkor újjászervezte Mária Terézia a helytartótanács tanulmányi bizottságát is. Feloszlatta a külön iskolaügyi bizottságot s elrendelte, hogy a tanulmányi bizottság tárgyalja ezután az összes iskolák minden „politikai" (azaz igazgatási) és gazdasági ügyét. A bizottság elnöke mindig az lesz, akit egyúttal az egyetem főigazgatójává is kineveznek (ebben az esetben Fekete György országbíró). A tagok közül kettő helytartótanácsi tanácsos lesz, egyik a politikai, másik a gazdasági ügyeket fogja referálni. Tagja lesz rajtuk kívül a bizottságnak a pozsonyi kerület főigazgatója (akit mindig a helytartótanács tagjai közül fog kinevezni az uralkodó) és a pozsonyi kerület elemi iskoláinak felügyelője. A bizottság hetenkint ülésezik, felterjesztéseit, valamint egy-egy havi ülésjegyzőkönyveit a helytartótanács terjeszti az uralkodó elé. (A bizottság ülésjegyzőkönyveinek havonkénti felterjesztése eddig is szokásban volt.) Néhány év múlva, II. József trónralépésével azonban ismét veszélybe került a magyar tanügyigazgatás önállósága. II. József a tanügy terén is teljes centralizációt akart végrehajtani, egységessé akarta tenni az egész birodalom köznevelését s felhasználva azt az alkalmat, hogy a budai egyetem helyzetét nem találta kielégítőnek. 1783. december 3-án az egész magyar és erdélyi tanulmányügyet az 1782-ben felállított, Van Swieten vezetése alatt álló udvari tanulmányi bizottságra bízta. Ettől kezdve a helytartótanácstól felküldött tanulmányi iratokat a magyar kancellária nem tárgyalta meg, hanem továbbította az udvari tanulmányi bizottságnak. Az udvari tanulmányi bizottság ülésein a magyar ügyeket a magyar kancellária egyik tanácsosa adta elő. (Eleinte Ürményi; később gyakran Izdenczy helyettesítette, 1785-től pedig Pászthory Sándor.) Az udvari tanulmányi bizottság magyar ügyekkel foglalkozó üléseinek jegyzőkönyve a magyar kancelláriára került, ott csak az elnök nézte át s véleményével az uralkodó elé terjesztette. Az uralkodói döntést — amely az államtanács meghallgatása után jött létre — a kancellár jegyzőkönyvkivonat formájában közölte az udvari tanulmányi bizottsággal és királyi leirat formájában a helytartótanáccsal.