Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

„Elenchi actorum fundi studiorum ab anno 1775. usque annum inclusive 1781. interventorum et excelsae camerae Hungaricoaulicae die 8-a Maii 1784. resignatorum v sub A. B. C. D. E. F. et G.", az 1784. május 8-án a helytartótanács által a magyar kamarának átadott iratok átvételi jegyzéke . . 1775—1781 ,,Elenchus actorum fundi studiorum ab anno 1776. usque 1782. ab excelso consilio receptorum denique . . . itidem eidem resignanatorum" (és ennek másodpéldánya, amely a „Protocolla departamenti litterario-politici" téves címfeliratot viseli), az 1784. augusztus 16-án a helytartótanács által a magyar kamarának átadott iratok átvételi jegyzékei; 7—7 jegyzék, egy—egy kötetbe kötve. (Ezeket az iratokat a helytartótanács és a kamara szétválasztásakor visszaadták a helytartótanácsnak.) 1776—1782 „Elenchus actorum anno 1848/49 ex departamento litterario-politico ad rationem locumtenentiatus Croatici abhinc extradatorum", a Horvátországnak átadott iratok jegyzéke 1830—1849 Ebben az állagban a helytartótanácsnak a tanügy intézésével kapcsolatos iratait találjuk, mégpedig nern csupán az ügyosztályi rendszer bevezetésétől kezdve, hanem az 1773—1783 között létrejött iratokat is. Az 1773—1783 közötti iratanyag zöme a helytartótanács tanulmányi bizottságának (commissio studiorum, commissio litteraria) működése során keletkezett. A tanulmányi bizottság megalakítása szoros összefüggésben van Mária Teréziának a tanügy államivá tételére irányuló törekvéseivel, amelyek számára a jezsuita rend 1773 júniusában bekövetkezett feloszlatása rendkívül kedvező helyzetet teremtett. Az uralkodó legfőbb felügyeleti jogát tanulmányi és alapítványi ügyekre az 1715 : 74. és az 1723 : 70. tc. biztosította: az utóbbi szerint a király a felügyeletet a helytartótanács útján gyakorolja. 1724 végén III. Károly a helytartótanácsban felállította a kegyes alapítványügyi bizottságot (commissio piarum fundationum) s ettől kezdve ennek és a helytartótanácsnak a közreműködésével figyelemmel kísérte az alapítványok ügyeit, ellenőriztette a papnevelők, konviktusok (nemesi nevelőintézetek) és egyéb alapítványok (pl. kórházak) számadásait, tőkéik kihelyezését, az alapítványi helyek betöltését, az ösztöndíjasok számát, előmenetelét. (L. az „Actafundationalia" ismertetését.) Mária Terézia ezen túlmenően az egész tanulmányügy megreformálására törekedett minden országban. Magyarországon 1761-ben Barkóczy esztergomi érseket a katolikus tanulmányügyek protektorává nevezte ki s ő meg is kezdte a reform előkészítését, 1765-ben bekövetkezett halála azonban megakadályozta a munka befejezését. Ekkor a magyar kancel1 kötet 2 kötet 1 kötet