Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Ezért 1786-ban II. József elrendelte az országos főorvosi hivatal felállítását. Az országos főorvos (protomedicus regni) közvetlenül a helytartótanácsnak volt alárendelve, s egyúttal igazgatója volt az egyetem orvoskarának, és tagja a helytartótanács tanulmányi és kegyes alapítványi bizottságának. Az országos protomedicus adott szakkérdésekben véleményt és tanácsot az egészségügyi osztálynak. 1802-ben felállították az országos főorvos alá rendelt országos szemorvosi tisztséget (oculista regni), majd 1838-ban az országos állatorvosit (veterinarius regni). Horvátország protomedicusa szintén a helytartótanácsnak volt alárendelve. E közegészségügyi hálózaton keresztül ügyelt fel a helytartótanács az ország egészségügyi viszonyaira. A megyei orvosok évi jelentései a társadalmi élet minden olyan területére kiterjedtek, melyek az egészségügyi viszonyokra hatással lehettek. Kisebb változásoktól eltekintve 1786-tól 1848-ig általában a következő kérdésekről kellett a törvényhatóságon keresztül beszámolni: 1. A törvényhatóság általános egészségügyi viszonyai. A megye területén uralkodó vagy előforduló betegségek leírása és gyógyítása. Légköri viszonyok és időjárás. (Hőmérséklet, légnyomás, levegő nedvességtartalma, széljárás, vízállás stb.). Ez utóbbiról azért kellett beszámolni, mert a légköri viszonyok és a járványos betegségek között Összefüggést sejtettek. 2. Gyógyszertárak vizsgálata. Minden megyei és szabad királyi városi orvosnak évenként egyszer, lehetőleg júliustól októberig, meg kellett vizsgálnia a törvényhatóság területén levő gyógyszertárakat az alábbi szempontok alapján. Van-e a gyógyszerésznek kellő egyetemi képesítése? Megfelelő épületben van-e a gyógyszertár és kellő tisztaságú-e? A gyógyszereket az előírásnak megfelelően készítik, tartják és a megszabott áron adják-e? Ezenkívül meg kellett vizsgálniuk a mérgeket áruló fűszerkereskedéseket is, hogy a kereskedők meg tudják-e különböztetni a különféle mérgeket és elkülönítik-e az élelmiszerektől? 3. Járványos betegségek. 4. Marhavész. 5. Veszett állatok marása miatt keletkezett betegségek. 6. Gyógyvizek. 7. Emberi lépfene. 8. Természeti tünemények. (Lidércek, csillaghullás, földrengés stb.) 9. Sebészek, szülészek, állatorvosok műszereinek állapota. 10. Kórházak állapota. (Hány beteget kezeltek, milyen betegségekben és hogyan? Hányan gyógyultak fel, hányan haltak meg és hányat kezelnek tovább?) 11. Törvényszéki boncolások. 12. A megye egészségügyi személyzete. (A táblázatos kimutatásokban feltüntették az orvos, sebész vagy bába nevét, születési helyét, életkorát és vallását, hol kapta oklevelét, milyen nyelveket beszél, lakhelyét, tartózkodási idejét, mikor nyerte hivatalát és végül évi fizetését.) 13. A megyei fogházakban levő rabok részére kiszolgáltatott orvosi szerek. 14. 1794-től kezdve a himlőoltás. 15. Egészségügyi rendészeti kérdések. (Olajmalmok és vágóhidak elhelyezése, utcák világítása és tisztítása, élelmiszerárusítás ellenőrzése, vízellátás, fürdők, uszodák, halottkémek.) A szabad királyi városok orvosai ezenkívül még a halálesetek számát is évről évre bejelentették. Ezeket a jelentéseket a helytartótanács egészségügyi osztálya vizsgálta felül. Ha közigazgatási úton orvosolható hiányosságokat leltek a beszámolóban, azonnal utasították az illetékes hatóságot a mulasztások pótlására. Azután a jelentést az országos főorvosnak küldték át, hogy a szakkérdéseket vizsgálja felül és tegye meg észrevételeit. A himlőoltásról szóló jelentéseket pedig végül a számvevőséghez küldték, ahol az összesítéseket készítették el. 17* 259