Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
E rendszeres jelentések felülvizsgálatán kívül az ügyosztálynak még számos egészségügyi kérdéssel kellett foglalkoznia. A gyógyszertárak nyitására vonatkozó kérelmeket szintén az egészségügyi osztály vizsgálta felül és javaslatot tett az uralkodónak az engedély megadására. A kuruzslók és általában a gyógymódjaikat engedélyeztetni kívánó laikusok tevékenységét is az ügyosztály ellenőrizte. A temetők, kripták elhelyezését ugyancsak itt vizsgálták meg és szabályozták. A holttestek szállítására szintén az egészségügyi osztály adott engedélyt. A kéjnők rendszabályozása és általában a vérbaj elleni védekezés feladatát is az ügyosztály látta el. Orvosi műszereknek és gyógyszereknek külföldről történő behozataláért a magyar kamarához beadott kérvényekre az ügyosztály adott szakvéleményt. Ha új gyógymód felfedezéséről érkezett j.elentés, arról tájékoztatta a megyei orvosokat. 1803-tól kezdve az orvosi szakkönyvek cenzúrázása is az ügyosztály, illetve az országos főorvos feladata volt. S végül foglalkozott a szakképzett orvosok, sebészek, bábák elhelyezésével. Járványos betegség esetén pedig a védőintézkedések egész sora hárult az egészségügyi osztályra. Emellett utasításokat adtak a gyógyítási eljárásokra vonatkozóan, melyeket a befutott jelentések tapasztalatai alapján dolgoztak ki. Mindezeknek a feladatoknak az elvégzése szinte teljes orvosi szakértelmet kívánt. Az országos főorvosi tisztség létrehozása ugyan szakszerűbbé tette az egészségügyi osztály működését, de a munka meggyorsítását alig segítette elő. Az országos főorvosi hivatal felállítása előtt az ügyosztály az orvoskartól kért szakvéleményeket. A rengeteg munkával terhelt protomedicus szakvéleményei csak hetek múlva érkeztek meg a helytartótanácshoz. Ezért 1818-ban Pfisterer András országos főorvost helytartótanácsossá nevezték ki és megbízták az egészségügyi osztály vezetésével. Az őt követő országos protomedicusok egyúttal helytartótanácsosok is voltak és vezették az ügyosztályt. Természetesen ezután is előfordult, hogy bonyolultabb kérdésben az országos főorvoson keresztül az orvoskartól kért szakvéleményt a helytartótanács. Ezek azonban már ritka esetek voltak és a helytartótanács egészségügyi munkájának zömét nem lassították. Az iratok tárgya mindazokat az ügyeket felöleli, melyek az ügyosztály hatáskörébe tartoztak. Minden évből nagy számmal vannak a törvényhatósági jelentések az előforduló különféle betegségekről, az orvosok és sebészek működéséről, a kórházak, gyógyfürdők állapotáról, melyek az ország közegészségügyi viszonyaira nyújtanak értékes forrásokat. A gyógyszertárak felállításáról és vizsgálatáról, orvosi felszerelésekről szóló jelentések, valamint a különféle gyógymódok leírásai nemcsak a közegészségügyi viszonyokra, hanem az orvostudomány fejlődésére vonatkozóan is értékes és gazdag forrásanyagot tartalmaznak. Forrásérték szempontjából külön ki kell emelni az 1831. évi kolerajárvány iratait. Az ügyosztály hatáskörébe ugyan csupán a járvány elfojtásával kapcsolatos feladatok tartoztak, mégis szép számmal találhatók köztük az 1831. évi parasztfelkelésre vonatkozó iratok. A marhavészre vonatkozó iratokat tartalmazó kútfőket az egész osztály anyagából kiselejtezték. A „Protocolla evidentiae circa relationes iurisdictionum in obiectis sanitatis" 1826-tól 1830-ig az egyes törvényhatóságoknak a közegészségügyi állapotokról szóló jelentéseit tartalmazza. A jelentéseket külön e célra készített,
