Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

BEVEZETÉS

Győző ismerte fel először helyesen a felállításáról szóló törvények kettős, rendi és királyi jellegét.* Ugyancsak ő mutatott rá, hogy a helytartótanács ennek ellenére elsősorban királyi hatóság volt, de amennyire a „működését megszabó keretek engedték", a királlyal szembeni állásfoglalásában érvényesült a rendi felfogás.** Hogy a tanács mennyire adott hangot a rendi érdekeknek, hogy hogyan hajtotta végre az ezeket sértő királyi rendeleteket, az mindig a politikai erőviszonyoktól függött. II. József, midőn látta, hogy a tanácsban ülők nagyrészt alkalmatlanok terveinek megvalósítására, gróf Niczky Kristófot, régi személyes hívét nevezte ki elnökké, s szabad kezet adott neki munkatársai kiválasztásában, csak azt kívánta meg, hogy a tanácsosok és titkárok az ország különböző területeit képviseljék és protestáns is legyen közöttük. E rendelkezés következtében a tanács összetétele hamarosan megváltozott, s a felvilágosodott abszolutizmus hívei kerültek a régi tanácsosok helyére. Az így átalakult tanács már készséggel hajtotta végre a rendi kiváltságok alapjait veszélyeztető császári rendeleteket is. Ha ezután néha kifogást is emeltek egy-egy császári leirattal kapcsolatban, nehéz eldönteni, hogy ebben mennyi része volt az elvi álláspontnak, azaz a rendi érdekek képviseletének és mennyi a számításnak, gondolván arra, hogy József rendszere nem lesz hosszú életű. II. József halála után a tanácsban ismét nagyobb hangsúlyt kapott a rendi érdekek védelme. A tanácsosok és titkárok közül többen nyíltan vagy titokban támogatták a köznemesi mozgalmat, egyeseknek pedig a köztársasági szervezkedés vezetőivel is kapcsolata volt. 1795 után egészen 1848-ig ismét az uralkodótól való függés jellemezte elsősorban a tanács működését. A reformkorszak évtizedeiben, az 1790-es évektől eltérően, a tanácsosok és titkárok soraiból még képviselője sem akadt a polgári átalakulás eszméinek. Az ügyintézés módja Az ügyek intézése — az 1724-i utasítás szerint — a következő módon történik. Minden beérkezett irat először az elnök kezébe kerül, az felbontja az iratokat, a fontosabbakat átolvassa és valamennyire rávezeti a kézhezvétel (praesentata) napját. Ezután átküldi az iratokat az irodaigazgatónak, s az jegyzékbe (protocollum) foglalja azokat. Ezt a jegyzéket, valamint az iratokat azután magával viszi a tanácsülésre. (A tanácsüléseket a nádor vagy helyettese tűzi ki, ha szükséges, akár minden napra is. — A tanácsosoknak kötelességük megjelenni az üléseken, csak indokolt esetben és csak az elnök engedélyével maradhatnak távol; tizenkettőnek azonban állandóan az elnök mellett kell lennie. 97. tc. 4. §.) A tanácsülésen az irodaigazgató előterjeszti az ügyeket, mégpedig úgy, hogy a királyi leiratokat és a helytartótanáccsal egyenrangú hatóságok (magyar kamara, főhadparancsnokság stb.) átiratait egész terjedelmükben felolvassa, az alsófokú hatóságok jelentéseit és a magánszemélyek * Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézésének a története 1724—1848. Bp. 1940. 4—7. 1. ** Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában. Bp. 1933. 8. 1.